Ma a rendelőintézetek, kórházak a vizsgálatra jelentkező betegeknek – akárcsak egy pár perces ultrahang vizsgálatra is – több héttel, hónappal későbbre adnak csak időpontot. De mielőtt bárki is háborogni kezdene azon, hogy a befizetett társadalombiztosítási járulékáért legalább időben kapjon ellátást, gyorsan szólok: ne tegye!
   A minap az egyik televízióban Dr. Mihályi Péter közgazdász, az MTA doktora, egyetemi tanár, a hazai egészségügy kiváló ismerője megdöbbentő kijelentést tett: a kormány a társadalombiztosítás helyzetét sikeresen megoldotta.
   A szakember szavaiból kiderült, hogy az egyik kormánypárti képviselő, aki az iPadján, „…repülőn, vonaton, autóban, bizottsági, elnökségi vagy frakcióülés alatt…” írta az alkotmányt – hazánk egyszemélyi vezetőjének iránymutatása mellett, teszem hozzá – laza mozdulattal kihagyta a százhúsz éve létező társadalombiztosítást, ami ezzel megszűnt.
   Az új alaptörvény szerint tehát társadalombiztosítási járulékot nem, csak egészségügyi adót fizetünk, ezért viszont az ellátás nem jár. A szabadidejében alkotmányozó jogalkotó a társadalombiztosítás helyett betette a törvénybe az állami egészségügyi ellátás kifejezést, ami azt jelenti, hogy adót fizetünk és ezért cserébe az állam, mint például a tűzoltóságot, vagy hadsereget fenntartja számunkra az egészségügyi rendszert. Így azután a járulék helyett adót fizető polgárnak semmi sem jár, csak kaphat, és ha panasza van, nem mehet az alkotmánybíróságra, mert amit hiányol, az amúgy sem alkotmányos joga.
   A meglepett műsorvezető nagyfokú naivsággal visszakérdezett: és ezt elfogadták a képviselők? A közgazdász professzor szerint fogalmuk sem volt mélyen tisztelt honatyáinknak, mit szavaznak meg, azt ugyanis legfeljebb ha tizenöt ember értette.
   Különösen veszélyes a változtatás a nyugdíjak és nyugdíjasok szempontjából – állította a szakember – ugyanis innen kezdve nem járulékot, hanem adót fizet nyugdíjára is a polgár, aki aztán nyugdíj címén azt kapja, amit kegyesen ad a kormány.
   Ügyes, csettinthetnék elégedetten, hogy micsoda jó fej vezetőink vannak, tehát akár büszkék is lehetnénk, ha nem éppen bőrünkről, létünkről, nyugdíjas kori megélhetésünkről lenne szó. Pedig bizony erről szól a történet.
   Talán csak az nyújthat némi vigaszt, ha elképzeljük a törvényt megszavazók tekintetét, amikor a népfelség útilapujával a talpukon egyszerű polgárként – kikerülve a kiváltságokból – a sok ésszerű és korrekt döntés meghozatala közben megroppant és fájó gerincük gyógyítása érdekében időpontot kérnek majd lakóhelyük illetékes egészségügyi intézményénél.
   Szép pillanatok lesznek, az már biztos