Előrebocsátom: nem találom az eredeti szakdolgozatomat, ami talán, a padláson, vagy az itt-ott eldugott dobozok valamelyikében lapul, de meglehet, hogy elveszett. Némiképpen árnyalja a képet és ment engem is a számonkérőktől, hogy a Fejér megyei tanács sportosztálya egyik módszertani tájékoztatójában megjelentette szakanyagomat és az – mérhetetlen szerencsémre – megvan.
   Magánügy, mondhatják önök, de miután korábbi igen tisztelt köztársasági elnökünk egyszerűen lopott, szebben mondva plagizált doktori dolgozata miatt bukott meg, most keményen dívik a szakdolgozatok bemutatásának kényszere.
   Legújabb hír, hogy az egykori miniszterelnök, aki a kormánypárt legnagyobb ellensége, megelőzve a bankokat, IMF-et, Európai Uniót, a gaz karvalytőkét és a magyar emberek jelentős részét is, a kormányzópárthoz hű hírtelevízió szerint ugyancsak lophatta a szakdolgozatát. Különösen gyanús ez azért is, mert nem sehol sem leli az ominózus anyagot.
   S ha valaki nem találja a több évtizede megírt szakdolgozatát, az biztosan plagizált, vagyis lopta, tehát simlis. Ráadásul, ha már így bukott meg hazánk egyszemélyi vezetője által pozícióba emelt elnök, természetes, hogy buknia kell legfőbb ellenlábasának is. Menni fog, igen komoly erők dolgoznak rajta.
   Azt már tudjuk, ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Sok százezren, akik az elmúlt félévszázadban diplomát szereztek, retteghetnek, hogy mikor kerülnek sorra. Egyszer csak jön valaki, aki megkérdezi: Na, Pista bácsi, Juliska néni, hogy is volt az, amikor maga 1950-ben megírta a szakdolgozatát? Mutassa csak azt az anyagot!
   Aztán persze ha Pista bácsi, Juliska néni nem találja a szakdolgozatát, felmerülhet a kérdés: kire is szokott szavazni, mennyi a nyugdíja, s ha annyi, vajon jogos-e az, hiszen nem tudható, nem lopta-e annak idején azt a fránya szakdogát.
Szóval kedves felebarátaim irány a padlás, pince, sufni, feltúrni gyorsan a poros, vagy éppen megpenészedett dobozokat, mert hamarosan mindannyian sorra kerülünk!
   Akkor aztán kész a baj.