Azt mondja a médiajogász, hogy nem véletlen a televíziós digitális átállás – ez olyan változás a tévézésnél, mint amikor a magnókazetta helyett CD-t kezdtünk használni – sokadik időpont-módosítása, mert hát közeleg a 2014-es választás.
   Azt mondja a médiajogász, hogy ma még mintegy 650 ezer ember csak a közszolgálatinak becézett tévét, valamint a két földi sugárzásút, mármint a TV2-őt és az RTL Klubot tudja fogni. Nos, az első nyilvánvalóan a jelenlegi hatalom kritika nélküli támogatója, így aztán ugyebár jóval több mint félmillió potenciális választó van, akiknek fejét nem zavarják meg csúf ellenzéki hírek, ezzel pedig választást lehet nyerni. A másik kettő bűn-és balesethíradói, sokadrangú amerikai filmjei és gagyi showműsorai pedig nem sok vizet zavarnak, cseppet sem molesztálják a mostani urak köreit.
   Azt mondta a médiajogász ugyanabban a rádióadásban, hogy most kezdik a tapinthatóan jobboldali beállítottságú Inforádió frekvenciájának pályáztatását. Az ember ezek után azt hinné, hogy az ellenzéki Klubrádióval szemben az Inforádió pályázata csupán formaság lesz, virágesővel és fáklyásmenettel. De nem addig van az!   
   Azt mondta a médiajogász, hogy frekvenciát kiíró illetékes hatóság ugyanúgy jórészt zenét akar hallgatni az eddig teljes műsoridejében beszélő rádióban, mint a viharos sorsú Klubrádióban. Ehhez párosul egy oly hatalmas, évenként kötelezően fizetendő összeg, amit aligha lehet majd kigazdálkodni. De mielőtt bárki is csodálkozna – így a médiajogász – gondolkodjon, mert bizony mindebben van logika.
   El is magyarázta a médiajogász, hogy ha megszűnik a Klub, meg Infó rádiók felesleges fecsegése, akkor a szóra oly éhes közönség keres magának más beszélő csatornát. Meg is találhatja a hibátlanul kormánybarát Kossuth adóban, a tisztán kormányzópárt-barát Lánchíd Rádióban, vagy a látványosan terjeszkedő, aligha baloldali Katolikus Rádióban. Íme, a tökéletes média-felkészülés a választásra.
   Azt mondta a médiajogász, hogy bár ő kritikusa volt az előző kurzus médiapolitikájának és cseppet sincs otthon az összeesküvés-elméletekben, de ez folyamat azért már neki is feltűnő. Nekünk, nem médiajogászoknak viszont cseppet sem az.
   Pont ezen lennénk fennakadva?