- Tudod fiam, hogy nincs pénzünk – simogatta meg arcomat sajnálkozva édesanyám, amikor igyekeztem behajtani a jó bizonyítványra kitűzött célprémiumot, a biciklit. A komfortnélküli, nyolcadik kerületi, szoba-konyhás lakásban élve sejtettem én, hogy nem vagyunk gazdagok, bár valójában nyolcéves eszemmel mit sem értettem az egészből. Nekünk miért nincs pénzünk, amikor a kis Kovács szó nélkül kaphatta meg a legszebb bringát?
   - Min csodálkozol? – csóválta fejét rosszallóan hithű kormánypárti barátom, amikor szokásos gazdasági, politikai vitánk kellős közepette az egészségügyről esett szó. – Tudod, hogy nincs pénz.
   Cseppet sem csodálkozom. Mint említettem, már gyerekkoromban is pénzszűkében nevelkedtem, aztán ahogy teltek a három meg öt évek – a tervek – úgy tanultam meg, hogy hazánkban a pénz mindenkor a legkevesebb.
   A minap az egyik sorozatcsatorna amerikai filmjét nézve megtudtam, odaát sem jobb a helyzet. Egy közepes nagyváros városfejlesztési osztályának napi ügyei jelentik a sorozat témáját, ami elvileg vígjáték lenne – mármint az alkotók szándéka szerint – de inkább szomorújáték az, ami a gazdagnak tűnő város önkormányzatában történik. A leggyakrabban elhangzó mondat: nincs pénz.
   Vigasztalhatnám magam, ha a világ leggazdagabb államának egyik – filmbeli – városában is ez hangzik el, akkor nem a tehetségtelen magyar politikusok, a zsebre dolgozó potentátok, kiskirályok, háttérből irányító és az állami pénzeket lefölöző láthatatlanok miatt nincs nálunk pénz. Talán igazságtalan vagyok, lehet, hogy az emberek tömegének tisztességes életére a világnak egész egyszerűen nincs pénze.
   Persze tudom, hogy ez nem igaz. Bőségesen van pénz nálunk is felesleges kiadásokra, úgymint értelmetlen hivatalokra, bürokráciára, pénznyelő- és mosó háttérintézményekre, csókosok, megbízhatók, barátok és családtagok indokolatlan, de zsíros állásaira, szükségtelen presztízsberuházásokra, önfényező propagandára, megfelelő szintű jutalmazásokra.
   Mostanában tehát újra gyereknek érezhetem magam, bár sokkal szerethetőbb volt, amikor édesanyám mondtam, hogy nincs pénz. Neki elhittem, tudtam, hogy amit nem ad meg nekem, nem magára költi.
   Amikor vezetőink sulykolják belénk, hogy nincs pénz, már kételkedem. Saját gyerekeik biztosan nem ezt hallják otthon.