Még most is izgalom fog el, valahányszor átlépem a magyar határt. Gondolom, a velem egykorúak, a trabantszétszedős határátlépéseken szocializálódott kortársaim számára ugyanúgy ünnep az akadálytalan áthaladás, mint nekem.
   Az elmúlt pár évben, amióta uniós és shengeni polgárok vagyunk, számtalanszor mehettem külföldre egy szál árva személyi igazolvánnyal a zsebemben, folyamatos haladással. A minap is pár órán belül léptem át a magyar-osztrák, osztrák-német, német-osztrák határt úgy, hogy csak a sebességkorlátozás és egy nem túl hivalkodó európai uniós tábla közepébe írt név figyelmeztetett: másik országba érkeztem. Boldogítóan szabad érzés.
   Mostanában évadja van az euroszkepticizmusnak, az uniótagadásnak, a szövetségből kilépés fontolgatásának, hangoztatásának. Kétségtelen, szép számmal lenne hozadéka egy ilyen megfontolt lépésnek. Például az időközben állampolgárságot kapott magyarok a határon túlról újra útlevéllel léphetnének be az anyaországba, és még jó, ha nem kellene nekik ehhez vízum is, hiszen Szlovákiából, Romániából, Szlovéniából, Ausztriából, nemsokára Horvátországból, és meglehet, belátható időn belül Szerbiából is egy szövetségen kívüli államba utaznának.
   Azután, az sem lenne utolsó, hogy miután jövőre Horvátország is tagja lesz az Európai Uniónak, minden utazó kihagyná a kalandos, izgalmas Magyarországot és utazna más irányba, útlevél nélkül. Végre szépen magunkra maradnánk, van itt is érdekes ember jelentős számmal.
   Örömteli lenne, hogy vissza lehetne állítani a vámot, határsorompót, állást kapna a sok gyanakvószemű határőr, akik minden megbízhatatlan szállítmányt, csomagot ellenőriznének. Jól is teszik majd, ha így lesz, hiszen ki kell szűrni a kábítószert, lőszert, illegálisan becsempészet finomságokat, izgató, vagy éppen rendszerellenes irodalmat. Az embercsempészekkel viszont nem lenne többé baj, mert melyik hülye is hozna mihozzánk menekülteket?
   Sok szép eredménnyel járna, ha hallgatva okos felebarátainkra, kilépnénk az unióból. Például nem jönnének be a gagyi külföldi áruk, lenne viszont megint egy jó kis hiánygazdálkodás, pult alól, jatt ellenében beszerezhető termékekkel, hazai csúcstechnológiás ipari, informatikai kütyükkel, a hiányzó, vagy csak keményvalutáért – amiből ugye aligha lesz túl sok – beszerezhető méregdrága alapanyagokat helyettesítő magyarázatokból. Tobzódik az ember fantáziája, miközben csak úgy átsuhan a határon és nem kell körmöt rágva idegeskednie, vajon éppen miért is zaklatják majd a határőrök.
   Ma még. De ha ügyesek vagyunk, holnap már megint hallgathatjuk: kérem az útlevelet! Vitathatatlanul kitűnő lesz.