Nővér ismerősöm mesélte, hogy felbolydult méhkashoz hasonlított a kórházuk a február elejei fizetésnapon. Az orvosok, nővérek, kórházi dolgozók aznap szembesültek a ténnyel, hogy csökkent a bérük az előző havihoz képest, köszönhetően a 16 %-os, egykulcsos adónak. Ők és sokszázezer társuk aznap mindennek, csak éppen nagyságos úrnak nem nevezték hazánk egyszemélyi vezetőjét és jobbkezeként emlegetett gazdasági miniszterét.
   Miután a törvény meghozatala után – miért is nem előtte? – kiderült, hogy a többség rosszul jár, a kormányzat a cégekre terhelte az elmaradó jövedelem kiegészítését azzal, hogy „senki sem járhat rosszabbul”. De a felmérések szerint a dolgozók egyharmada mindenképpen kimarad a valamikori kompenzációból, míg sokhelyütt egyszerűen elbocsátják dolgozóik egy részét a vállalkozások, mert nem tudják kigazdálkodni az újabb sarc összegét.
   Természetesen, mint minden adódöntésnek, ennek is vannak nyertesei. Például a parlamenti képviselők jövedelme – barátom szerint tömény demagógia, ha ezt szóba hozom, de vállalom a veszélyt – átlag 70 ezer forinttal nőtt, többel, mint amennyit a magyar polgárok jelentős része havonta munkabérként hazavisz.
   Tisztában vagyok azzal, hogy hazánk mérhetetlenül eladósodott – nem jobban, mint sok más európai uniós tagállam – és azzal is, hogy a kölcsönt vissza kell fizetni. Tudom, hogy nálunk nagyon kevesen fizettek adót, túl sok volt eddig az adómentesség, adókedvezmény és ez ellen valóban tenni kellett valamit.
   Nem vagyok pénzügyi szakember, sem közgazdász, így nemigen tudnék tanácsot adni, hogy hogyan kell egy államot vezetni, irányítani és gazdaságával gazdálkodni, de azt sokmillió polgártársammal egyetemben elvárom, aki erre vállalkozik, tegye a dolgát és ne csak a maga, barátai, támogatói köre számára, hanem a kispénzű, megélni alig tudó kisemberek boldogulása érdekében is.
   A minap külföldön élő ismerősöm e-mailben küldte el nekem egy amerikai szerző könyvét, ami arról szól, hogy kik irányítják a világot, és kik vezetik Amerikát. Nos, a könyv nem az én világom, hiszen összeesküvés-elméletek sokasága és azok igazolása, magyarázata alkotja a szöveget, de egy rész megfogott:
   „Ha pusztán a nagy számok törvényével lenne dolgunk, akkor az országunk jólétét érintő események felének üdvösnek kellene lennie Amerika számára. Ha egyszerűen politikusaink alkalmatlanságáról volna szó, akkor vezetőink legalább elvétve a mi javunkra is követnének el hibákat…”
   Ugye milyen kicsi a világ?