Az elmúlt két évtizedben talán még sohasem hangzott el az újév első perceiben oly sok reménytelenül, hit nélkül hangzó ”boldog új évet kívánok!” jókívánság Magyarországon, mint ezúttal.
   Nehéz ugyanis elképzelni mindazoknak, akik nem érdekből, vagy vallásos hittel imádják a jelenlegi hatalmasokat, hogy van még visszatérés a helyes útra, és valóban boldoggá, de legalább reménykeltővé, netán kibírhatóvá válik majd 2012.
   Karácsonyra hazatért az egyik nyugati országban foglalkoztatott, jó ideje ott is élő, több nyelvet beszélő, harmincas évei elején járó fiatalember. Ahogy ilyenkor szokás találkozott barátaival is, akik persze faggatták a kinti életről, megélhetéséről, munkájáról, no és arról, mikor tér haza az ugyancsak kint dolgozó párjával együtt.
   Kiderült, nem szerepel terveik között a hazatérés. Ahogy mondta, onnan, az európai nagyvárosból hazája már csak egy élhetetlen, harmadik világbeli, zűrös országnak tűnik, ahol – ő mondta, nem én találtam ki – hamarosan kitörő utcai zavargásokra számítanak a szakértők.
   Aki már élt demokráciában nehezen törődik bele, ha elveszik jogait. Az elmúlt több mint két évtizedben felnőtté lett magyar gyerekek, ifjak megszokták a szabad gondolkodást, helyváltoztatást, a határok nélküliséget. Nekik ez olyan, mint a levegő. Kell. A tanultak, tehetségesek, vállalkozó kedvűek felkerekednek hát és máshol keresik mindazt, amit itthon nem kapnak meg.
   Mi, a többség, akik korunk, szakmai képesítésünk, tudásunk miatt itthon kényszerülünk boldogulni, nem dönthetünk. Tesszük, ami tenni hagynak mások, miközben bénult mereven figyeljük, ahogy a parlament egy embernek alárendelt törvénygyára megnehezíti életünk minden pillanatát és rejt oda is csapdákat, ahova csak évek múlva lépünk.
   Boldogtalan év elé nézünk, az már biztos. A világon nálunk lett a legmagasabb az áfa, számon tarthatatlanul szaporodnak az adófajták és nő azok összege, nehezedik a munkavállalás feltétele, mind kevesebb a munkahely, vészesen növekszik a kiszolgáltatottság, a nemzetközi elszigetelődés, az akarnokság, a lakosság félelme. Várólistán gyógyulhatunk az egészségügyben, ha megérjük a hónapok múlva esedékes vizsgálatot, újra packáznak velünk a munkájuk elveszítésétől rettegő hivatalnokok, befogjuk a szánkat ott, ahol kiáltanunk kellene.
   Persze azért én is boldog új évet kívánok!