Az új médiatörvény ellen eddig is nagyon sokan emelték fel a szavukat, de az átlagembert mindez többnyire cseppet sem érdekelte. Volt, s van neki elég baja e nélkül is.
   Az emberek zömét leginkább az zavarja, hogy veszélyben van a munkahelye, vagy már jó ideje nincs állása, szeme láttára pusztul az egészségügy, romlanak nyugdíjas kilátásai, megállíthatatlanul drágulnak az üzemanyagok, élelmiszerek, az élet. Folyamatosan minden csak nehezebb és rosszabb lesz. A naponta sorjázó, zsebét érintő, idegeit sokkoló hírek mellett a médiatörvény elleni tiltakozás úri huncutságnak, ráérők szórakozásának tűnt.
   A múlt hét közepéig. Akkor ugyanis kiderült, az illetékes független (?) hatóság elhallgattatja a Klubrádiót. Ilyenre mifelénk régóta nem volt példa. A Sláger és Danubius esete más, mert bár ott is gyalázatos döntés született, de a kisemmizettek helyén pontosan ugyanolyan szolgáltatást nyújtó adók jöhettek létre, mint voltak elődeik.
   A Klubrádiót lehet szeretni – ahogy a felmérések szerinti félmillió hallgatója kedveli, vagy nem is kedveli, de hallgatja – és ellenszenvet érezni vele szemben, kinek-kinek beállítottsága szerint. A rádióadó ugyanis egy ma cseppet sem divatos ideológia mentén, visszafogott baloldali és liberális eszmeiséggel, de botrányok, trágárság, uszítás, ízlésrombolás nélkül készíti műsorát.
   Tudom, hiszen elolvastam az illetékesen döntő független (?) hatóság nyilatkozatát, hogy mindent jogszerűen, a pályázati kiírás értelmében tettek. De már a frekvenciára szóló pályázat meghirdetése is végtelenül cinikus volt, hiszen ott akart a független (?) hatóság sok zenét és némi helyi híreket hallani, ahol százezrek egy csevegős, beszélős, országszerte sok helyütt fogható rádiót szerettek meg az adó működésének tíz éve alatt. A szakemberek (?) tehát úgy vélekedtek, hogy miután sok beszédnek sok az alja, a magyar nép érdekeit leginkább az eddigi soktucatnyi zenei rádió mellett még egy újabb indítása szolgálja majd.
   Kétségem sincs arról, hogy tiltakozhat a döntés ellen az egész világ, ahogy már teszik is nagyon sokan és sokfelől, a regnáló hatalmasok elvárása alapján a rádió meg fog szűnni. De eddig még minden szabad szót elhallgattató hatalom veszített a döntésén.
Mert ha az emberek nem beszélhetnek, vagy hallgathatnak bármit szabadon, ha megszűnik a szólás és a szólás hallgatásának szabadsága, teszik majd úgy, ahogy megtanulták a kommunizmus, szocializmus alatt. 
   Titokban, egymás között, egyre többen, míg végül a tiltó hatalomnak már elviselhetetlenné válik a zaj…