- Hidd el, nem irigylem én senkitől sem, ha nagy pénzt keres, de azért ez mégis túlzás – mondta a minap egyik ismerősöm. Kifakadása előtti tudta meg ugyanis, hogy egyik szomszédja vagy másfélmilliós fizetést kap havonta. 
   Nincs ezzel semmi baj sem, hiszen sok ember végez a társadalom számára elengedhetetlenül fontos munkát, amit valóban meg kell fizetni. A szakértelmét, erejét, energiáját, a közösségért kifejtett tevékenységének értékét. Mondom, nincs azzal baj, ha valakit rendesen megfizetnek, csak az aránytalanság sérti az igazságérzetet.
   De hol vannak megfizetve az agyonhajszolt, végsőkig kizsigerelt kórházi orvosok, a minimálbérnél alig többet kereső ágytálazó, magatehetetlen betegeket emberséggel ápoló nővérek, a rend ugyancsak mélyen alulfizetett őrei, a jövő nemzedékét nevelő pedagógusok.
   A sor jószerével végeláthatatlan, hiszen sok-sok munkakör, hivatás művelői érdemelnék meg a kiemelt, vagy legalább a nyugati szaktársaikét megközelítő bérezést. Nem a kevés milliós jövedelemmel van baj, hanem az alig fizetett többséggel.
   Pedig életünk minősége tőlük függ.