Euroszkeptikus – az unióban kételkedő – barátom szerint éppen ideje, hogy széthulljon az Európai Unió és az egyes országok boldoguljanak úgy, ahogy dolgoznak, kereskednek, gazdálkodnak. Így legalább mi, magyarok megmutathatjuk, mire vagyunk képesek.
   Nem gondolja másként mindezt az a pár magyar európai uniós parlamenti képviselő sem, aki adóforintjainkból finanszírozott havi kétmilliós fizetésért Brüsszelben bomlasztja a nemzetek szövetségét.
   Nyilván a napokban megtartott unió- és euromentő tanácskozás félsikere után az ilyen vélemények megszaporodnak, különösen annak ismeretében, hogy bizonyos gazdasági döntéseket a jövőben nem az egyes országok maguk, hanem a szervezet egésze közösen hozna meg. Ahogy mondják, csorbulna a szuverenitás, vagyis a függetlenség, ha ugyan eddig is bármilyen módon függetlenek lehettük a világtól.
   Nyugodtan kijelenthetjük, ma még a gazdaságilag vezető hatalmak sem függetlenek, elég, ha csak a tőzsdéktől, kereskedelemtől, hitelminősítőktől, vagy éppen a függetlenséggel járó államadósságot finanszírozó pénzügyi köröktől való függőséget említjük.
   2004-es csatlakozásunk óta sokan csalódtak az unióban, mert hiába várták a nyugati életszínvonalat, a csodát, pedig a szövetségnek köszönhetően nagyon sokmillió eurónyi vagyonnal gyarapodott az ország. Végtelenül szomorú kép tárul elénk, ha arra gondolunk, milyen lenne az életünk, ha felbomlana az unió és ezzel valószínűleg a NATO is. Bezárulnának a határok, újra hiánykereskedelem, drasztikus munkanélküliség alakulna ki, vagy éppen háborúba keverednénk a bennünket szép számmal nem kedvelő, ellenünk akár össze is szerveződő szomszédokkal területért, üzletért, bármiért. Ennek sikerben sem reménykedhetnénk, hiszen ötszáz év vesztes háborúi után egyetlen háborús dicsőségünk a koszovói volt, de ott is leginkább csak repterünk és légi folyosónk átengedésével vettünk részt a harci cselekményekben.
   Magyarország egyetlen esélye tehát, ha barátokat szerez, együttműködik és az egység szószólójává, irányadójává válik. Nekünk nincs hatalmas iparunk, Európát ellátni képes mezőgazdaságunk, világpiacon vágyott nyersanyagunk, kikerülhetetlen tengeri kikötőnk, turisták millióit vonzó idegenforgalmi attrakciónk. Nem, mindez sajnos hiányzik.
   De eszünk ettől még lehet!