Diákkoromban nyaranta újságkihordással kerestem szünidei kenyeremet. Hajnalonként végigjártam a ferencvárosi házakat, körzetemet és bedobáltam a postaládákba a lapokat.
   Egy reggelen az egyik négyemeletes ház kapujában várt rám egy középkorú asszony, kezében négy forinttal. Gyorsan a markomba nyomta és kérte, két héten át, minden nap vigyem fel kedvenc lapját a negyedikre, ameddig ő nyaral. Visszautasítottam és nem csak az akkori viszonyok mellett is megalázó összeg, sokkal inkább a napi négy be nem tervezett emelet miatt. Tény viszont, hogy életemben először akkor találkoztam korrupcióval.
   Magyarország az idei korrupciós világlistán az 54., míg az európai összehasonlításban a 20. legkevésbé korrupt ország – közölték a hírügynökségek. Vagyis nem túl dicsőséges a helyzetünk.
   Ha korrupciót emlegetünk, rendre a politikusok jutnak eszünkbe, meg a nagy cégek vezetői, hiszen a kisember szemében a hatalomért, pozíciókért, egy-egy zsíros megrendelésért ide, vagy oda csúsztatott, feneketlen zsebekben eltűnő milliók jelentik a korrupciót.
   Pedig nem csak az. Korruptak vagyunk, amikor előre hálapénzt adunk egy orvosnak, azért, hogy jobb legyen az ellátásunk, borravalót ígérünk a pincérnek, vízszerelőnek, benzinkutasnak, ajándékot a hivatalnoknak az amúgy megfizetett szolgáltatásokért, hátha előnyben részesítenek bennünket, vagy éppen ajándékkosarat viszünk a tanároknak, hogy jobb legyen a gyerek jegye.
   A korrupció kényes ügy. Nehéz ugyanis eldönteni, hogy meddig valóban hála a borítékba tett összeg, a köszönetként vitt ajándékkosár, az elismerésként adott jatt, borravaló és mikortól korrupció mindez. Felfogás kérdése.
   Nem szeretek korrupt légkörben élni, de tetszik, nem teszik, a korrupció örök. Egyidős lehet az emberrel és ki is tart majd nagy valószínűséggel az emberi faj létének legvégső határáig, így működik a világ. Persze, ha mindezt a köz pénzéből, vagyis a mi zsebünkből, kárunkra teszik a „nagyok” az már cseppet sem lehet bocsánatos bűn.
   Egyébként nem tudom, mi a baj velem. Az ifjúkori négy forint óta senki sem akart pénzt dugni a zsebembe.