A Fekete Angyal néven híressé, vagy még inkább hírhedtté vált ifjú nő egy budapesti korházban alkalmazott – a vád szerint – aktív eutanáziát, vagy kegyes halált. A fiatal nővér tette mindezt állítása szerint kifejezetten a betegek kérésére. Hogy így volt-e, mind a mai napig kétséges, de tény, a hölgy a rámért tizenegy évből sokat leült.
   Most egy másik nagy budapesti kórházban történt hasonló eset borzolja az amúgy is kuszált magyar idegeket. A gyanú szerint ezúttal hetven, végstádiumban lévő betegnek segítettek lerövidíteni életük kínokkal, szenvedéssel teli végét.
   Lehet hallgatni róla, megkerülni, szemet szégyenlősen lesütni, de tény, az aktív, vagy passzív eutanázia problémája létezik. A görög eredetű eutanázia szó a jó, vagy kegyes halált jelenti és egyúttal az ember önrendelkezését élete és halála fölött.
   Természetesen a vita nem új keletű: alkalmazhat-e orvos, aki a gyógyításra tette föl életét, halált okozó beavatkozást? Van-e joga a betegnek, a hozzátartozóknak engedélyezni az életet megszüntető szerek beadását, vagy éppen az életfenntartó gyógyszerek adásának, életben tartó gépek működésének leállítását? Ütközik ebben egyházi felfogás a filozófiaival, orvosetikai gondolkodás az önrendelkezés híveinek véleményével és még ezernyi érv az ellenérvekkel.
   Nyilvánvalóan a segített halál számtalan etikai kérdést vet fel, amit meg kellene válaszolni. Hol válik a kegyesség gyilkossággá, kinek van joga dönteni, ki mondja meg egy beteg állapotának visszafordíthatatlanságát, egyáltalán: mit és meddig nevezünk életnek?
   Nem könnyű válaszok, de eközben a világ sok országában a segített halál egyeseknek cseppet sem okoz fejfájást, hogy említsük azokat az állami, törzsi, vagy éppen terrorszervezeti vezetőket, aki egyetlen döntésükkel képesek katonáikat halálba küldeni, robbantásokkal, bombázással ezreket halomra öletni, hatalomvágyból gyilkolni.
   A fejlett világ ma elítéli az eutanáziát, pedig az egyes országokban alkalmazott rossz gazdaságpolitika is áttételesen sokak siettetett, nem kívánt halálához vezethet, mert komoly néptömegeknek okoz rossz életminőséget. Ezek mégis elfogadottak, miközben ugyanezek a vezetők az eutanázia ügyében meglehetősen szégyenlősnek mutatkoznak.
   Talán pont ebben nem kellene.