Jó ideje már egyetlen olyan tévé-, vagy rádióműsort sem nézek, hallgatok meg, amiben pártpolitikus magyarázza a magyarázhatatlant. Munkám megköveteli, hogy tájékozott legyek, ezért reggelente átfutom megyém újságját és mindent elolvasok a neten, amit fontosnak érzek. Az ezredforduló táján fogadtam meg, hogy többet nem idegesítem magam politikai híradáson.
   Manapság elég nehezen tartom elhatározásomat. Mindaz, ami körülöttünk, velünk történik, a napi feszültség mesterséges szinten tartása, az új és újabb nyomorító megszorítások hírének csepegtetése, a követhetetlen törvénycunami egyre többször kergeti magasra a vérnyomásomat. Tudom, sok több millióan vagyunk így.
   A szervezéselmélet ismeri az ötletroham kifejezést. Amikor valamit meg kell oldani egy cégnél, akkor a szakemberek összeülnek, eleresztik magukat és előállnak a vadnál is vadabb ötleteikkel, mert ötlet ötletet szülhet.
   Az embernek ma az az érzése, hogy ilyen ötletroham zajlik Magyarországon, megfontolt kormányzás helyett. Valaki – igen, én is rá gondolok – álmodik éjjel valamit, majd a kijelölt, a szakterületet általában cseppet sem, vagy csak felületesen ismerő képviselő máris előront egy új törvényjavaslattal.
   Mintegy százezer honfitársammal együtt parányi cégemmel evás vállalkozó vagyok. Az egyszerűsített vállalkozói adó nekünk és az adóhatóságnak is kisebb adminisztrációt, könnyen kalkulálható és ellenőrizhető adót, az adóalanyok részéről tisztes adózást, az államnak nagyon sok milliárd biztos bevételt jelent. Pár hete ki is jelentették az illetékesek marad az eva. Mindazoknak, akiknek nincs vagy alig akad leírható költségük – újságíróknak, színészeknek, alkotóművészeknek, szellemi terméket előállító szakembereknek – mindez becsületes vállalkozást, munkavállalást jelent.
   Aztán megint valaki túlvacsorázta magát és álmodott egy rosszat, majd egyéni képviselői indítvánnyal – ez az az eset, amikor nincs parlamenti vita, nem kell egyeztetni a szakmai szervezetekkel – a megbízott honatya előterjesztette, hogy mégse legyen eva. Megint sikerült legalább százezer embernek rossz idegállapotot okozni.
   Az adótörvények állandó változatása csak egyik példája az uralkodó fejetlenségnek, tapintható dilettantizmusnak. Sorolhatjuk tovább: önkormányzatok, egészségügy, közoktatás, gazdaság, nyugdíjrendszer, társadalombiztosítás, foglalkoztatás meg a többi fontos területe mindennapi életünknek. Egyikben sem jobb a helyzet.
   Lehet, hogy végül működik majd az ötletroham a kormányzásban is, ezt ma még nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a napi idegesítő hírek hallatán az emberek közül egyre többen kapnak rohamot.
   Talán ötletet is?