Pont úgy éreztem magam, mint egykor a dinoszauruszok. Fogalmam sem volt arról, hogy egy új földtörténeti korban élek. Tegnap aztán egy híradásból megtudtam, brit geológusok szerint az emberiség oly mértékben megváltoztatta a bolygót, hogy a Föld történetének új korszakáról, az antropocénról kell beszélnünk.
   Az általam nagyra becsült tudósok most éppen azon vitatkoznak, hogy ez a korszak mikor köszöntött be, mert elvileg még a holocénben élünk, ami tizenegyezer évvel ezelőtt kezdődött, közvetlenül a jégkorszak, a pleisztocén után.
   Rengeteg tudományos filmet nézek az erre szakosodott tematikus tévécsatornákon, ezekből kiderül, a dinoknak fogalmuk sem volt arról, hogy adott pillanatban a mezozikum mely korában, mondjuk a triászban, jurában taposták a sártekét, vagy éppen a krétában haltak ki.
  Szóval most az antropocén elején, kellős közepén, esetleg vége felé járunk, de ezt ma még nem tudjuk. Mert míg a dinoszauruszoknak több százmillió éves földi pályafutásuk végéhez kellett egy Földbe csapódó kisbolygó, addig az emberiségnek aligha kell külső segítség a legújabb földtörténeti kor, az antropocén lezárásához.
   Minden országban vannak társadalmi csoportok, amelyek gyűlölik egymást, és ha alkalmuk akad rá, irtják is a másik tagozat híveit. Aztán ha egymással nem bírnak, vannak politikusaik, akik besegítenek, de legalábbis jobbítás címszóval pokollá változtatják a többség életét. Ha ez még kevés, lehet háborúzni a szomszédokkal, kiirtani a másként kinézőket, vagy másnak hitteket, lerombolni a gyűlöltek otthonait, városait, országait, megsemmisíteni őket.
   Az emberi faj szapora, talán még a dinokénál is gyorsabban növekszik a létszáma. Azt nem tudom, hogy a sok millió éve élt őslényeknél voltak-e őrültek, az emberek között mindenesetre szép számmal akadnak ilyen jeles példányok.
   Most tehát az antropocén korszakát éljük, de lehet, hogy nem is sokára az egyik tébolyodott önjelölt világmegváltónak sikerül a Földet egy még újabb korszakba lendítenie.
   Arról persze nekünk már fogalmunk sem lesz.