- Ezt nem hiszem el – dühöngött az ügyvéd, amikor a cégbíróság elutasította ügyfele cégbejegyzési kérelmét.
   Az adóhatóság ugyanis egy helyesírási hiba miatt nem adott ki rá adószámot.
Történt, hogy az amúgy felettébb gondos, odafigyelő szakember a cég székhelyeként megjelölt utca névben az utca szót véletlenül útcának írta. Belátom, a mai nyelvőri légkörben ez tényleg komoly hibának tűnik.
   Nem habozott hát a hatóság és mondván, hogy ilyen közterületet nem ismer a magyar nyelv, megírták a nyelvhelyességre figyelmeztető levelüket, pótmunkára utasították az ügyvédet. Igazuk van, jól néznénk ki, ha csak úgy összevissza írogatnánk a közterületek neveit! Ha ezt megengedik, a végén még adót is csalunk majd.
   Tudom én, hogy miért van ez így. Tapasztaljuk, látjuk, hogy hazánk legfőbb közjogi méltósága, államelnökünk milyen hősies harcot folytat a magyar nyelv védelmében, nem riadva vissza az évszázadok óta helytelenül írt szavak nyelvújító módon történő változtatásától sem, szóval ilyen gigászi küzdelemből értelemszerűen a hatóság sem maradhat ki.
   Szerencse, hogy a rengeteg becsületesen adózó ember adójának beszedése, összeszámlálása mellett bőséggel jut ideje az adóhatóságnak nyelvfigyelésre, ezzel kapcsolatos levelezésre, az újfent beküldött kérelem ismételt elbírálására. Ennek bizony így kell működnie.
   Mert kérem, nézzünk szembe a ténnyel: hogy vette volna ki magát a dolog, ha az illetékes ügyintéző egyetlen másodpercet is elgondolkodik, vajon, ha már amúgy minden stimmel a beadvánnyal, nem utcát akart-e írni az okirat beadója útca helyett? Még a végén vajszívűen elfogadja ezt az égbekiáltó pongyolaságot és kész a nyelvromboló baj.
   Rendnek kell lenni! A hejjesírás az hejjesírás, kerül, amibe kerül.