A tanítványaimmal evezős vezetőedzőként tizennégy év alatt megnyert mintegy kéttucat bajnoki cím, válogatottságok, százas nagyságrendben elért ezüst, és bronzérmek, döntős helyezések ellenére sem én voltam a VVSI legeredményesebb edzője.
   Mindez persze egy egykor sportvezető újságíró magánügyének lenne tekinthető, ha ezek az adatok is nem azt bizonyítanák, hogy a majd’ négy évtizede létező sportiskola micsoda hatalmas erőt jelent.
   Bár már nem vagyok az agárdi sportintézmény munkatársa, nincs olyan hét, hogy két-három alkalommal ne lennék a sporttelepen. Három évtized alatt voltam részese fejlesztéseknek, jómódnak, nagyszerű sikereknek, szegényedésnek, majd szemléltem tehetetlenül a sokra hivatott létesítmény-együttes, és a méregdrága eszközpark pusztulását.
   Pár napja tudjuk a döntést: az eddigi Fejér megyei önkormányzati Velencei-tavi Vízi Sportiskola, a VVSI, a vagyonával együtt az államé lesz és jövője is az állam kezébe kerül. Mindez vegyes érzéseket kelthet a sokat látott emberekben, hiszen évtizedeken át tapasztalhattuk, hogy az állam nem jó gazda, nehézkes a döntéshozatala, többnyire elérhetetlenül messze vannak a határozni jogosultak és mire a végekre ér a valamire is szánt pénz, az mindig kevesebb a kelleténél. De talán a VVSI életében ezúttal éppen az állami szerepvállalás jelentheti a túlélést, a fejlődést, a vagyon egyben tartását.
   A sportolók e sorsfordító időben is teszik a dolgukat, többségük valószínűleg nem is sejti, hogy sportpályafutása döntő ponthoz érkezett. Nem így az edzők, a létesítményeket üzemeltető dolgozók, akik elbocsátástól tartanak, megélhetésüket féltik, pedig nélkülük a VVSI nem működhet.
   A nyolcvanas évek elején több mint száz alkalmazott szolgálta a velencei-tavi vízi sportokat, segítette a sportolókat. Ma ennek töredéke küzd a pénztelenséggel, igyekszik fenntartani a sportiskola működését, edzeni, oktatni, nevelni, versenyeztetni a fiatalokat. Az állam tehát választás előtt állt: egy tollvonással megszüntethetesse a velencei-tavi vízi versenysportokat, hasznosíthatsa a vagyont, vagy pénzt, energiát áldozzon arra, hogy újra felvirágoztassa mindezt.
   A múlt szombaton hivatalosan is az utóbbira tettek ígéretet az érintett politikusok. Lelkük rajtam, hogy ez így is legyen!