-…így aztán elkerülésre került a nagyobb baj – mondta az egyik percemberke politikus az interjúban és annyira igyekezett a hivatalosnak tűnő nyelv használatában, hogy majd’ összetörte magát.
   Nincs mit szépíteni, a „kerül” szó rémuralmát éljük a magyar nyelvben. S hiába minden államfői nyelvőri, nyelvhelyességi tevékenység, iskolai oktatás, politikusi szép beszéd, a „kerül” szó mindenképpen használatra kerül mindennapi közbeszédünkben.
   - A levelet megírtuk, de elküldésre kerülésével még várunk, mert reméljük, hogy újabb aláírók is jelentkezésre kerülnek – mondta egy civilszervezet amúgy felettébb értelmes vezetője minap az egyik rádióműsorban. Pedig a mondat úgy is hangozhatott volna, hogy a levelet megírtuk, de még nem küldjük el, mert újabb aláírókat várunk. Vagy ez így túl egyszerű lenne?
   Ifjú kollégáim tudják, hogy megírt híreikből, tudósításaikból, riportjaikból irtom, de legalábbis igyekszem kigyomlálni az ilyesfajta pongyolaságot, a bikkfanyelven – nehézkes, idegennek ható módon – íródott, mondott szöveget, Don Quijote-i sikerrel. A nemes, bár búsképű lovag egykoron a szélmalmokkal vívott hasonlóan eredményes csatákat.
   Kerül, amibe kerül, én nem adom fel, mert bízom abban, hogy végül is mind többen értik meg, akkor szeretik legjobban hazájukat, ha nyelvét, saját anyanyelvüket szépen beszélik.
   Remélem, mindez megértésre kerül…