Ismerőim tudják, komoly jóindulattal is nehéz engem a véresszájú, keményvonalasok közé sorolni, most mégis mélységesen egyetértek azzal és hazámra nézve is példaértékűnek tartom mindazt, ami Angliában az utcai lázongások után történt.
   Mint közismert, a mindeddig nyugalmáról híres angoloknál zavargások törtek ki a közelmúltban. Egy vitatható esetet követően az interneten szerveződött bandák, az összeverődött csőcselék tört, zúzott, rabolt és fosztogatott. A meglehetősen békés London és néhány vidéki nagyváros egy része csatatérré változott.
   Az első döbbenet után kiderült, az angol rendőrség, ügyészség, bíróság, de még a szembenálló politikusok is tudták a dolgukat. Ez utóbbiak nem egymást okolták, mint példának okáért történt hasonló esetben nálunk, hanem egyöntetűen elítélték az eszetlen pusztítást, a bíróságok pedig szó szerint éjjel, nappal dolgozva, elrettentő büntetésekkel sújtva, százával ítélték el a bűnözőket. Nem évekig tartó ugyan már ki emlékszik rá perekkel, hanem azonnal.
   Igaz, odaát a rendőrök, a bobbyk fegyvert sem hordanak, mégis van tekintélyük, mint ahogy egyetlen béna politikus sem vonhatja kétségbe – törvényt barkácsolva hozzá – szavahihetőségüket. Az sem lényegtelen, hogy a liberális demokrácia hazájában senkinek sem fáj, hogy az utcák tökéletesen bekamerázottak. A tisztességes polgár nemhogy tiltakozna, de örül annak, ha figyelik őt, őrzik épségét, javait, biztonságát, és aki rosszban jár, mint a zavargók, azt a rögzített felvételek alapján gyorsan megtalálják, megbüntetik.
   Legjelesebb vezetőnktől tudta meg az egész világ, hogy halódik a nyugati létforma, a jóléti társadalom. Meglehet, de úgy gondolom, mielőtt végképp elhalnának, azért egy-két dolgot még gyorsan átvehetnénk tőlük.