- Az egyik beteg soronkívüliségét kérte a háziorvosa, de ő elkotyogta, hogy csak három napja van táppénzen, tehát neki nem is járna, a másik meg már tizenöt napja táppénzes ugyan ízületi betegségével, mégis a szívére kért soron kívüli vizsgálatot – mesélte egy kórházi doktor.
   Egy új törvény szerint a keresőképtelenséget megállapító orvos soronkívüliséget biztosító beutalót adhat az egészségügyi ellátásra, amennyiben a táppénzre jogosult legalább 15 napja keresőképtelen állományban van. Mindezt azért találták ki, hogy ne kelljen várni a vizsgálatokra sokáig, ne legyen feleslegesen táppénzen a dolgozó, derül ki a kormányzat hivatalos honlapjáról.
   Most a rendelőkben ott ülnek a soronkívüliséget nem bírók, a munkanélküliek, nyugdíjasok, gyesen, gyeden lévők és a törvényi megkülönböztetést élvező szerencsés dolgozók.
   Az orvosok meg tanácstalanok, hogy hogyan tegyenek igazságot. Mert a fenti két példa is mutatja, azért, hogy rövidítsük a várakozást, ha tehetjük, ügyeskedünk. A doktorok meg félnek a feljelentéstől, ellenőrzéstől, számonkéréstől, így hát inkább szemet hunynak a bevezetőben is leírt simlisség láttán.
   Kérdés persze, hogy az ezer fájdalommal, betegséggel küszködő, évtizedeket végigdolgozó nyugdíjas vizsgálata mitől ér rá jobban, mint egy fél hónapja táppénzen élő beteg ellátása? Nem vitatom a törvényhozók szándékát, a munkaképesek gyorsabb munkára foghatóságát, de parányinak tűnik a keletkezett haszon az újabb mesterségesen gerjesztett társadalmi, ezúttal a szakrendelőkben lecsapódó megosztottsággal szemben.
   Kár volt újabb feszültséget gerjeszteni, azzal eddig is bőségesen el voltunk látva.