Senkik rúgnak ki valakiket. Így kommentálta a mindmáig legismertebb egykori adatvédelmi biztos – ombudsman – azt a folyamatot, ami ma a közszolgálati televíziókban, rádiókban zajlik.
   Biztosan minden hírolvasó ember előtt ismert a tény, több mint félezer dolgozót küldenek el az összevont közmédiumból. Az is nyilvánvaló, hogy a maga állását féltő, vagy jó ideje munkát kereső polgárt ez a legkevésbé sem érdekli, megvan a maga baja e nélkül is.
   Most olyan műsorkészítők, műszaki szakemberek kényszerülnek pályamódosításra, akik az elmúlt évtizedekben tisztességesen tájékoztattak bennünket, készítettek nekünk kulturális, vagy szórakoztató műsorokat oly módon, hogy azoktól valamennyien többek, sőt talán jobbak is lehettünk.
   Nem vitatható, hogy a mai korszerű technológia mellett többszörösen túlméretezett a négy köztévé és három közrádió dolgozói létszáma, jóval kevesebben is elláthatnák magas színvonalon a munkát. Van olyan nemzetközi hírtelevízió, ahol időnként csak az operatőr rohan az esemény helyszínére a rengeteg szükséges eszközével felszerelve, de gyorsan, sőt szinte azonnal adja is a legfrissebb hírt, információt a csatorna nézőinek.
   A baj tehát nem a létszámcsökkentéssel, hanem annak módjával van. Azzal, hogy a szakmában eddig jószerével semmit sem mutató, erre a feladatra odarakott névtelenek rúgnak ki neves, nagy tudású, sőt nehezen pótolható szakembereket. A választást élet és halál, megélhetés vagy nyomorgás között a vélt politikai megbízhatóság, vagy megbízhatatlanság határozza meg.
   Ötven közelieket, felettieket, csak ehhez a speciális szakmához, de ahhoz nagyon értő, sok elismerést szerzett profikat tesznek utcára úgy, hogy esélyük sincs elhelyezkedni, koruknál fogva új életet, életpályát felépíteni. A nézők, hallgatók vállukat rántják, majd csinálja más a műsorokat, a televízió, rádió úgysem áll le, ha meg rossz a program, hát átmennek egy másik csatornára, tehát mindez nem az ő dolguk. Pedig tévednek. Holnap ugyanilyen embertelen módon őket rúghatják majd ki.
   Ugye milyen jó lenne, ha akkor valaki szót emelne értük?