Világnépszámlálásba fogott az amerikai népesség-nyilvántartó iroda. Szerintük alig négy évtizedünk van addig, amikorra többen leszünk kilencmilliárdnál is.
   Most hétmilliárdan élünk, szenvedünk, kínlódunk, örülünk, hízunk, éhezünk, dúskálunk a jólétben, vagy éppen nyomorgunk e sártekén. Vannak közöttünk jók és mind nagyobb számmal agresszívek, önzők, szívtelenek, gonoszok, embertelenek.
   Nehéz megmondani, hogy hány embernek lehet otthona, táplálója a Föld, hiszen rajtunk kívül sokmilliárdnyi rovar, kisebb-nagyobb testű állat, madár, hal osztja meg velünk az élőhelyet. Ráadásul mindannyian enni akarunk.
   Így aztán felmerül a kérdés, vajon hány embert visel le a Föld anélkül, hogy mindenféle egyensúlya felborulna? Azt tudjuk, hogy a legtöbb kárt mi, értelmes lények okozzuk közel s távol egyetlen otthonunknak létünkkel, falánkságunkkal, technikai vívmányainkkal, környezetszennyezésünkkel, felsőbbrendűségünkkel, mindent letaroló terjeszkedésünkkel.
   Lehet, hogy a bolygó szerencséje éppen az emberi természet különlegessége lesz. Mert ha már környezetünket megvédeni nem is tudjuk, amikorra végképp túlnépesednénk, biztosan megtaláljuk a megoldást a lélekszámcsökkentésre. Mondjuk az ivóvízért, élelemért folytatott kiadós, akár többmilliárdnyi emberáldozattal járó világháborúval.
   Egymás gyilkolásában mindig is nagyon jók voltunk.