Na, ez aztán tényleg kicsapta a biztosítékot a széles magyar néptömegeknél. Fogta magát ez a Balázs fiú és aláírt Dagesztánba. Botrány!
   Ha valaki nem tudná, Dzsudzsák Balázs labdarúgó testesítette meg szurkolóberkekben az utóbbi egy-két évben mindazt, amit olyannyira várunk. A nemzetközi hírnevet, a magyar tehetség igazolását, a világhódító tüneményt.
   Dzsudzsákot a magyar szurkolók az angol, spanyol, vagy német élvonal legjobb együtteseinél képzelték el és tehetsége alapján akár a leghíresebb csapatnak is egyik erőssége lehetne, de a profi futball másról szól.
   A siker mellett természetesen a pénzkeresésről. Balázs nem a szurkolók elvárása szerint döntött átigazolásakor, vélhetően a pénzt választotta és így – nem tévedés – hamarosan napi két és félmillió forintnál is többet kap majd új csapatánál, az orosz bajnokságban játszó dagesztáni Anzsi Mahacskalánál.
   Az eddig imádott labdarúgó felé döntése miatt ritkán tapasztalható gyűlölet árad, elsősorban a neten keresztül. De vajon a most gyűlölködő emberek, a nemzetközi mércével igencsak gyengén fizetett iparosok, doktorok, mérnökök, éhbérükből gazdálkodók, a gyereknek ételt adni alig tudók, a kilátástalan állástalanok mit tennének, ha nekik ajánlanának egy nagy összegű szerződést? Nem hinném, hogy túl nagy rejtvény lenne a válasz.
   Egy labdarúgó pályafutása véges, a csúcson, ahol pénzt is kereshet, jó esetben talán egy évtizedet tölthet. Aztán vége és ott áll az újrakezdés küszöbén számtalan sérülés nyomával, elhasználódott ízületekkel, de már korántsem különleges emberként, csak egyként közülünk, akik naponta küzdünk, hogy létezhessünk. Dzsudzsák Balázs most nem csak a maga, de akár unokái jövőjét is megalapozhatja, s ha így nézzük, döntése végképp magánügy.
   De ne feledjük, számunkra hozadéka is lehet döntésének. Annyi pénze lesz, hogy a pályán semmiképpen sem vonhatja el figyelmét a játéktól a napi megélhetési gond, így a válogatottban már a mi örömünkre is rúghatja a gólokat.