- Nézd má – kérdezte a kopaszra nyírt fejű, kigyúrt, tetovált testű, üveg sörét szorongató fiatalember – mik táncolnak ott a színpadon, patkányok? Vagy nőstények?
   A kérdést haveri körben komoly elismerés övezte, érkezett is rá a gyors a válasz: lehet, hogy nősténypatkányok.
Mindez a XXI. századi Magyarországon történt, mégpedig az egyik legjelentősebb velencei-tavi rendezvényen. A színpadon két nagyon tehetséges fiatal lány mutatta be a közönség többsége által élvezettel figyelt táncos produkcióját.
   Szót sem érdemelne a történet, ha csak egyedi, néhány kevésbé kulturált, pontosabban tahó embertársunk megnyilvánulása lett volna és nem egy mind többeknél felfedezhető tendencia.
   Ennek pedig pompás táptalaja a televíziók parlamenti tudósításaiban, valóság showiban, furcsán szinkronizált filmjeiben hallható közönséges és durva közbeszéd, a bulvárlapok alulművelt celebjeinek, ilyen-olyan sztárocskáinak sokszor minősíthetetlen stílusa.
   Nagy a felelőssége a közszereplőknek, a politikusoknak, a napi sztár- és pénzcsinálóknak. Ha csak pillanatnyi érdekek, a pénzbeli, vagy mindenáron való politikai siker vezérli őket, az eredmény biztosan nem marad el.
Elég elvegyülni az emberek között és testközelből élvezhetjük áldásos tevékenységük termékét.