Szóltak a fanfárok, a tévék ünnepélyes, meghatódott arcú embereket közvetítettek. A felemelő ünnepély résztvevői, nézői egy maroknyi ember ötlötte, alkotta alapjogszabály születését ünnepelték.
   Kortársaimmal megérhettük azt, amiben elődeinknek nemigen volt része: több mint két évtizedet szabadságban élhettünk. Sokan joggal bírálják elmúlt huszonegy évünket, amelyek leginkább az elherdált, elvetélt lehetőségek évtizedei voltak, de mindenképpen jogállami keretek között működő – kéretik ezúttal nem szitokszóként kezelni, ez a hivatalos neve – liberális demokrácia alkotta életünk keretét. A liberális demokráciák lényege, hogy politikai céljai középpontjában az egyéni szabadság áll, és amely ország történelme során alig volt szabad, annak polgárai különleges értékként kell, hogy becsüljék a szabadságot.
   Mostantól egy új alkotmány, alapjogszabály korlátozza, irányítja életünket, amely részleteit majd az úgynevezett sarkalatos törvények fejtik ki. Ma még nem tudhatjuk, hogy ez mit jelent, mivel jár, milyen mértékben segíti, vagy korlátozza, az egyén szabadságát, de az új alapjog, amit fanfárok üdvözöltek, és amit valós egyeztetések nélkül páran erőltettek sietve milliókra, akár még jó is lehet.
   A demokráciáknak nagyon sok fajtája, fokozata volt és van jelenleg is a világban, amelyek közül a legemberibb a liberális demokrácia, amit oly sokan féltettek az új alkotmány szerkesztőitől az elmúlt hetekben. Az, hogy az alapjog szövegét betartva milyen demokrácia lesz, vagy lesz-e demokrácia ma még csupán tippelhető, talán csak a jogalkotó közösség legfőbb vezetője tudja.
   A magyar (liberális) demokrácia eddig 21 évet élt. Az alkotmány időközben európaibbá vált végső szövegén nem, de alkalmazóin, a sarkalatos törvények kidolgozóin már múlik, hogy él-e még továbbra is.