- Mit érdekel engem az alkotmány – csattant fel a középkorú, borostás arcú férfi – van nekem ennél nagyobb bajom is! Már fél éve nincs állásom, azt sem tudom, miből fizetem a hitelem törlesztő-résztelteit, vagy a gázszámlát.
   Hatalmas érdektelenség övezi az alkotmányozás – az egyik sokat szereplő alkotmányjogász szerint „tákolmányozás” – folyamatát. Nem érdekli az embereket, és ahogy a magyar állampolgárok döntő többsége sohasem olvasta a jelenleg hatályos alaptörvény szövegét, úgy nem fogja elolvasni a most készülőt sem. Nagyon nagy hiba! 
   Az alkotmány – alaptörvény, minden törvények kiindulópontja, meghatározója – ugyanis messzemenően befolyásolja majd mindennapi életünket. Nem hirtelen és nem egyszerre, de döbbenetes változások előtt állunk, ha a parlament – és mi ok miatt ne tenné? – hatályba lépteti a meglehetősen összekapkodott alapjog-gyűjteményt.
   Meglepő és elgondolkodtató, hogy a felmérések szerint nemigen vallásos Magyarországon az alkotmányban meghatározó szerepet kap április 25-étől az istenhit – vagy a hit – amire oly kiemelten hivatkozik a szöveggyűjtemény, pedig a vallásnak ott kellene lennie, ahol annak helye van. Önkéntes alapon a szívekben, templomokban, de nem egy modern, európai szintű alkotmányban.
   A „Legyen béke, szabadság és egyetértés” vágya üdvözlendő, de emellett mégis túl sok a visszájára is fordítható mondat, amit az alkotmányos jogaiban az új alkotmány által (is) csorbított Alkotmánybíróság értelmez majd úgy, ahogy neki, vagy – legyünk rosszhiszeműek – mindenkori megrendelőiknek tetszik.
   Nem állítom, hogy nincsenek jó, előremutató, építőjellegű gondolatok az alkotmánytervezetben, de az egész messzemenően korszerűtlen, nem életszerű és a valóság más, mint amit beleírtak. Kedvenc mondatom: „...valljuk, hogy …összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.
   Vajon az alkotmányozók jártak az elmúlt évtizedekben az utcán?