- Mondjuk ki nyíltan: megbokrosodott a Föld.
   A kijelentés egy tudománnyal foglalkozó tévécsatorna filmjében hangzott el. Az alkotás jóval a pár nappal ezelőtti félelmetes és felfoghatatlan károkat, szenvedést okozó Japán földrengés előtt készült, a földalatti izzó lávatömeggel, a lassan egymás felé úszó és időnként koccanó, a másik alá gyűrődő kontinensnyi tektonikus lemezek mozgásával, a szaporodó vulkánkitörésekkel foglalkozott.
   Lehet, hogy velem van baj, túl sok tudományos filmet nézek, ahelyett, hogy valóság showkkal szórakoztatnám magam, mert így mind gyakrabban találkozom a közelgő világvégével, földrengésekkel, szökőárakkal, nekünk ütköző kisbolygók iszonyatos pusztításával, küszöbön álló újabb tömeges kihalással. Olykor már vacsorázni sincs kedvem.
   Remélem, hogy a tiszteletreméltó tudományos és filmszakmai tudással elkészített kisfilmek célja nem a riogatás, a félelemkeltés, sokkal inkább törékeny világunk mind jobb megismertetése, a négy és félmilliárd éves bolygónk történetében átmeneti jelenlétünk bemutatása.
   Forrong a Föld belseje, időnként meg is rázza magát, miközben hártyányi vékony legfelsőbb kérgén éppen Líbiát bombázzák az új fegyvereiket ezúttal kipróbáló igazságosztó nagyhatalmak, államok hepciáskodnak egymással, csakhogy a belső megoldhatatlan gondjaikról eltereljék a figyelmet, tömegek lázadnak elnyomásuk ellen, hatalmasok uralkodnak azokon, akiknek jóvoltából a magas posztokra kerültek.
   A Földnek, van még vagy ötmilliárd éve. Most egy picit megbokrosodott, aztán kering majd tovább a maga komótos útján. A felszínén élők meg eközben igazán keményen dolgoznak azon, hogy jelenlétük valóban csak rövid epizód legyen a bolygó történetében.