Jelentem: sokakkal együtt másodrendű állampolgár leszek január 1-jétől, legalábbis ha választott vezetőink az ország házában jóváhagyják az alkotmánytervezetet. Abban ugyanis az olvasható: „A jövő nemzedékek érdekében nem tekinthető az egyenlő választójog sérelmének, ha sarkalatos törvény azokban a családokban, ahol van kiskorú gyermek, az anyának – illetőleg helyette törvényben meghatározott esetben más személynek – további egy szavazati jogot biztosít. "
   Miután már jó ideje, hogy egyedülálló apaként tisztességgel felneveltem fiamat, így a leendő alaptörvény értelmében az én szavazatom csak egyet ér majd, míg a most kisgyerekes házaspárok tagjaié másfelet, ha pedig gyermekét valaki egyedül neveli, hát kettőt. Én bizony a választójogom sérelmeként élem meg mindezt.
   Már harmadszor olvastam végig a tervezetet és bár nagyon sok pontjával egyetértek, egyre bizonytalanabb is vagyok. Vajon kinek szól ez a törvénytervezet, Magyarország melyik társadalmi csoportjának kedvez? Mert az alaptörvény bizony alaposan megosztó, kizáró, még akkor is, ha sorai éppen ennek ellenkezőjét próbálják sugallani.
   Tudom, sokak érzékenységét bánthatja (már az is, ha írok róla) a vallás és az állam – bár e kettő szétválasztásáról is szó esik az alaptörvényben – erős összefonása, a nem hívő, vagy nem keresztény, esetleg másként gondolkodó milliók háttérbe szorítása. És akkor még szót sem ejtettem az alkotmánybíróság jogainak gyengítéséről, a Kúriáról, a vár nélküli vármegyékről, továbbá arról, hogy az alapjogok az úgynevezett „sarkalatos”, alsóbb szintű törvényekkel akár ellentétes előjelűre is fordíthatók.
   Törvénytisztelő, jogkövető magyar állampolgár vagyok, természetesen az új alaptörvényt is tiszteletben tartom.
   De, hogy ez nagyon nehezemre esik majd és szeretni, magaménak érezni nem fogom, az már biztos.