„Nem szabad elmarasztalni a fiatal orvosokat, amiért kimennek külföldre dolgozni a hazai bér négy-ötszöröséért. Kevés a jól kereső szülő, aki a már praktizáló orvos gyerekét is tovább tudja segíteni” (Egy rezidenseket oktató háziorvos).
   „Ha mi kiöregszünk pár év múlva, nem jön utánunk senki sem, aki ilyen csekély fizetés és óriási terhelés mellett vállalja a kórházi munkát.” (Egy kórház osztályvezető főorvosa).
   A sok év tanulás után pályát kezdő orvos ma jószerével sehol sem tart. Kezdő szakmunkásénál alacsonyabb a fizetése, számolatlanul lát el ügyeletet, tanulhat a szakvizsgájára és a megbecsülése a nullához közelít. Mire eljut szakmai pályafutásának elfogadható szintjére, többnyire megfáradt, megkeseredett, pályaunt, középkorú emberré válik. Mi, betegek, meg az ő kezébe tesszük életünket.
   Biztos vagyok abban, hogy tiltásokkal nehéz lesz orvosainkat itthon tartani. Ma már nem ritka, hogy – főleg falvakban – hetven év körüli orvos látja el a fárasztó háziorvosi teendőket, miközben számtalan helyen betöltetlen praxisok várják a fiatalokat, akik viszont egyre kevésbé vágynak az életen át tartó alulfizetett robotra. És ezen még a hivatástudat, az emberszeretet, a gyógyítás vágya sem sokat javít.
   Az a fiatal, aki kórházi karrierre vágyik, évekig küzdhet az osztály orvosai rangsorában kijelölt helyének megváltoztatásáért, a megélhetését jelentő hálapénzes betegekért, a szakmai tudásának elismeréséért. Természetes, ha az idősebbek erősen fogják megszerzett helyüket, kiváltságaikat, hiszen megdolgoztak értük, de valamit a fiatalokért, a jövő gyógyítóiért is tenni kellene.
   Ma a közel két évtizedig tanult, drágán kiképzett fiatalok megbecsülése csapnivaló és nincs csábító jövőjük sem. Marad hát a külföldi munkavállalás, ahol ugyan csak jöttment külföldiek lesznek, de legalább itthoni mércével, jólfizetettek. Mi meg reménykedhetünk, hogy legalább a világ szegényebb országaiból jöjjenek hozzánk dolgozni az orvosok, valaki próbáljon gyógyítani bennünket is. De félő, ha már elindulnak otthonról, ők is inkább utaznak majd néhányszáz kilométert nyugat felé.
   Ha mégis megállnak nálunk, legfeljebb isznak egy kávét, mielőtt továbbindulnának.