A férfi minden nap felül motorjára, felhajt a közeli hegyen található csillagvizsgálóba, majd elfoglalja helyét egy speciális lézer előtt. Adott időpontban kilő a Holdra egy lézersugarat az oda telepített fényvisszaverő eszközre és vár.
   Kevesebb, mint három másodperc múlva, miután megtette a sugár a 384 ezer kilométert oda és vissza, a szakember feljegyzi az adatot. Számítógépe összesít, aztán megállapítja, amit a tudomány már régóta tud: a Hold évente 3,8 centiméternyit távolodik a Földtől. El vagyok ragadtatva!
   Természetesen nem amiatt, hogy pár milliárd év múlva Földünk elveszíti a Holdját, bár ez is izgalmi állapotba hoz. Sokkal inkább annak okán, hogy milyen nagyszerű munkalehetőségek vannak a világban. Amit leírtam azt egy tudományos tévéfilmben láttam, és amiből kiderült, a szakember már ezt csinálja nagyon sok éve.
   Irigylésre méltóan nyugodt és biztos életpálya. Különösen akkor, amikor naponta statisztikák, cikkek sokaságát olvashatjuk a hazai kilátástalan állástalanokról, az egyetemet, főiskolát végzettek elhelyezkedési lehetetlenségéről, a szakmát tanultak hiábavaló álláskereséséről.
   Biztosan van itthon hasonló, életre szóló mérőmunka, de van ám nálunk sok más jóféle munkalehetőség is. Bárki elhelyezkedhet például némi szerencsével zsíros fizetéssel járó érdekvédelmi szervezet-vezetőnek, nyitott a politikusi pálya is, a végén szépen gyarapodó vagyonnal, kellenek még be nem jelentett feketemunkások, kenhető ügyintézők, uzsorakamatra kölcsönadók és a sornak szinte csak a fantázia szab határt. Van tehát itthon is szépen felépíthető életpályamodell.
   A Hold meg távolodik. Évmilliók óta ugyanannyit.