- Én nem olvasok könyvet, az újságok meg nem érdekelnek.
   Mindezt egy húszéves, kommunikáció szakos ifjú mondta nekem, amikor arra gondolva, hogy az illető egyszer majd jól informált újságíró lesz, olvasási szokásairól érdeklődtem.
   E parányi közjáték jutott eszembe arról a hírről, hogy hazánk felnőtt polgárainak mindössze csak a fele olvasott el legalább egy könyvet egy év alatt. Nagy ügy, tehetjük hozzá, és akkor mi van?
   Nos, az van, hogy ezek az emberek jószerével minden ismeretüket a kereskedelmi televíziók szórakoztató műsoraiból, vagy jobb esetben – mert akkor legalább valamit is elolvasnak – a bulvársajtó üvöltőbetűs napi szenzációiból szedik össze. De az is meglehet, hogy még ennyi tudás megszerzése sem tartozik polgártársaink sokaságának mindennapi igényei közé.
   Pedig olvasni jó, mert a legolcsóbban juthatunk érdekes, izgalmas világokba, szerezhetünk szórakozva ismereteket, tudást, tehetjük szebbé életünket. Tény ugyanakkor, hogy a három nagy információs műfaj, az olvasás, rádióhallgatás és tévénézés közül a betűk értelmezése a legfárasztóbb tevékenység, míg a televízióból minden készen áramlik az ember fejébe, de legalábbis a kobakja felé.
   Ismerek olyan családot, ahol szintén nem olvas senki sem, de a nappaliban könyvsorozatokkal teli polc áll. Jól mutat, meg aztán mégiscsak remek, ha szükség esetén vannak könyvek az ember keze ügyében.
   Egy igényes írásmű ugyanis nehezéknek, támasztéknak is kiváló.