Most aztán tényleg kiborult a bili. Forrong a világ, a megszerzett negyedmillió és kiszivárogtatott több száz titkos amerikai diplomáciai üzenet miatt.
   Zaklatott emberek szaladgálnak világszerte, persze csak azokban a körökben, ahol nem a gyerek aznapi ebédjét kellene valahogy előteremteni, netán a közüzemi számlákat végre kifizetni, mielőtt kikapcsolják a gázt, meg a villanyt.
   Szóval háborognak a diplomaták, kormányfők, nagyhatalmú emberek, mert a Wikileaks elnevezésű nemzetközi szervezet – a wiki ebben a szóösszetételben egy számítógépes szerkesztőrendszert jelent, míg a leaks szó kiszivárogtatást – extratitkos katonai és diplomáciai információkat kürtölt világgá a földgolyó minden tájáról, betyárul kellemetlen helyzetbe hozva ezáltal a mások dolgába beavatkozni akarókat.
   Az a baj ezekkel a fejlett országokbeli civilszervezetekkel, hogy nem tudják, hol a határ és szivárogtatnak. Azt sem értik, hogy a mindenkori vezetők messze okosabbak az egyszerű népnél – lásd: ha az Isten hivatalt ad, észt is ad hozzá – és úgy van minden jól, ahogy azt ők teszik. Még Amerikában is.
   Most aztán áll a bál, futkorásznak egymáshoz a diplomaták és kezüket tördelve biztosítják egymást, hogy azt nem úgy gondolták, meg nem is igaz, ráadásul valakik hamis infókat kürtöltek világgá, csakhogy összeugrasszák őket. Mindenkit mindenkivel.   
   A boruló éjjeliedényből kilöttyent lé állítólag rengeteg mocskot is tartalmaz. Jó sokáig mosakszanak majd az illetékesek, amihez üdvös lenne, ha nem vizet használnának. 
   A hülyeséggel ellentétben az ugyanis nagyon fogytán van a világban.