Lehet, hogy a soros vérfürdők, trágársággal tűzdelt blődlik, a legújabb valóság show, az egymással versengő énekes tehetségkutató műsorok sodorták el, nem tudom, de tény alig vettük észre a Televíziózás Világnapját.
   Az ENSZ által 1996-ban hivatalosan elismert nemzetközi világnap alkalmából a televíziós társaságok közös célként tűzték ki egykor együttműködésüket a fejlődés és béke érdekében. Nem könnyű feladat.
   A televízió, korunk internet melletti legnagyobb hatású közösségformáló médiuma valóban képes lenne az emberiséget jobb irányba terelni. Igen ám, de a tévézés majd’ oly drága mulatság, mint a háborúzás, csak úgy nyeli a pénzt. Így aztán marad az üzleti felfogás, a pénzcsinálás, a közönség sokszor alantas, vagy csak egyszerű igényeinek kiszolgálása. Mindenfelettivé vált a reklámidő, a nézettség értékesítésének kényszere.
   Napjainkban a közszolgálatinak nevezett médiumok mindinkább speciális megrendeléseknek – elvárásoknak – kívánnak megfelelni, a kereskedelmi tévék pedig azt adják, amit a nép szívesen néz. Ebbe aztán jószerével minden belefér.
   Sokan háborognak a mérhetetlen sekélyesség, a képi erőszakhullám, a felszínes beszéd, az értéktelenség dömpingje ellen, joggal. De ott a másik oldal, amelynek igencsak népes tábora nem akar mást, mint esténként felejteni a hosszú ideje állandósult rossz hangulatot, megélhetési nehézségeket, munkanélküliséget, alulfizetettséget, kiszolgáltatottságot.
   Szerencsére ma még sok csatorna kínálja szolgáltatásait, köztük a komoly tudást gyarapítók, világot kitárók, a Televíziós Világnapjának céljait, a fejlődést, békét elősegítők. Bárki választhat. Akinek pedig csak a szórakozás a célja, tegye azt. A távirányító választást, szabadságot ad.
   Maradjon is így!