- Nézegetem a mieinket…
   Egy férfi válaszolt így barátjának arra a kérdésére, hogy mit csinál a csendes szeptemberi napsütéses kisváros parkban, kezében egy színes kiadvánnyal.
   A községekben, kis- és nagyvárosokban legtöbb szó manapság a közelgő önkormányzati választásról esik. Bár közel sem akkora az érdeklődés, mint akár négy, nyolc, vagy húsz évvel ezelőtt, a várakozás, netán lemondó beletörődés egyértelműen tapasztalható.
   Nézegetem a mieinket, mondta a férfi, kezében egy párt brosúrájával. Pedig a néhány ezres településeken, ahol kis túlzással mindenki mindenkit ismer, aligha kellene pártszínek, felülről meghatározott ideológiák alapján kiválasztani a következő négy év önkormányzati képviselőit. Sokkal inkább eddigi tetteik, a közösségben betöltött szerepük, a polgártársaikért végzett munkájuk, lakóhelyük iránti elkötelezettség lehetne a mérce.
   A két férfi együtt nézegette a pártkiadvány arcait, míg az egyiknél megálltak.
   - Már megbocsáss barátom, mit keres ez az ember ebben a füzetben? Mindketten tudjuk, hogy teljesen alkalmatlan képviselőnek.
   - Igazad van – válaszolta kicsit tétovázva a másik. – De mit tegyünk, szavaznunk kell rá, ő is a miénk…