A magyar lakosság huszonöt százaléka alkalmatlan az önálló szövegértelmezésére.
   Két professzor, egyetemi tanár beszélgetett az egyik rádióműsorban a hazai oktatás színvonaláról, a fiatalok, majd belőlük vált felnőttek képességeiről. Ekkor hangzott el a döbbenetes adat.
   Magyarországon ezek szerint több mint kétmillió ember nem érti, hogy mit üzennek neki a gyógyszerek tájékoztatóján, az újságok oldalain, a könyvek lapjain, a pártok kampánykiadványain.
   Azt gondolná az ember, hogy egy olyan fejlett és kötelező oktatással rendelkező országban, mint hazánk, elvétve találni csak funkcionális analfabétát. Ők azok, akik nem akarnak olvasni, egy csekk kitöltésének is sokszor futnak neki, nem képesek megírni az önéletrajzukat, nem értik, hogy ha állást kapnak, miféle nyomtatványokat iratnak velük alá és végképp nem képesek felfogni, mit vár el tőlük a világ, ha azt írott formában közlik.
   Érdekelne, vajon a hazai lakosság háromegyede milyen formában képes megértetni magát egynegédnyi polgártársával?
   Írásban biztosan nem.