Lehet, hogy a gyengeség jele, de sajnos nem tudom megemészteni a tejcukrot. Igaz, ezzel nem vagyok egészen egyedül, mert a becslések szerint a világ felnőtt lakossága háromnegyedének szervezete nem termel laktáz enzimet, és így nem képes teljesen feldolgozni a tejcukrot, a laktózt. Néhány népcsoport mellett az északiak tűnnek csak kivételnek.
   Miután laktózt nem csak tejtermékek, hanem a sütemények többsége, készételek sokasága, húsipari és konzervipari készítmények sora és nagyon sok gyógyszer is tartalmaz, kijelenthetjük: az ezeket gyártók, emberek milliárdjainak keserítik meg az életét. Kényelemből, vagy más megfontolásból előszeretettel használják vivőanyagként a laktózt.
   Kényszerből lettem tudatos vásárló, ma már minden gombostűhegynél is apróbb betűs feliratot megpróbálok kiböngészni az élelmiszer-áruházak polcai mellett ácsorogva. Ezért aztán sorra teszem is vissza a termékeket, amelyeken legalább feltüntetik: tejcukrot tartalmaz. Pedig hiszem, hogyha emberek tömegének jelent ez egészségügyi problémát, talán valami mást illene használni helyette.
   Parányi remény, hogy a minap kisvárosom négy szupermarketjét végigjárva legalább egyetlen élelmiszert, egy osztrák sajtot találtam, amire rá volt írva: laktózmentes termék.
   Most ezen élek.