Nevem Patrick Chan dolgozom a Hang Seng Bank. Йn nem keresi neked segнtsйget megvalуsнtja a tranzakciу. Kнvбnok Цnnek jу kбrtйrнtйst a segнtsйget, ha Цn egyetйrt velem dolgozni. Ha йrdekel kьldjцn nekem egy e-mailt…
   Immár sokadszor kaptam meg Chan úr elektronikus levelét a minap. Eleinte gyorsan töröltem, mint minden kéretlen küldeményt, de aztán elszégyelltem magam. Most, amikor oly nagy az igény segítő kezekre, én csúf módon ellököm a felém nyújtottat. Ahelyett, hogy megköszönném!
   Meglehet ugyanis, hogy Patrick – már csak így, keresztnevén szólítva, elvégre az elmúlt hetekben jó ismerősöm lett, ahogy nyilván sokaké az – valóban segíteni akar. S ha már a bankszakmában dolgozik odaát, a messzi Hong Kong-ban, vélhető, hogy elsősorban a bajba jutott svájci frankban, japán jenben eladósodott magyar polgárokon szeretne segíteni.
   De nyilván segédkezet nyújt a derék hongkongi bankár akkor is, ha én dúsgazdag vagyok, de már nem bízom a magyarországi bankokban, és a biztonságra törekszem. Mert ő aztán biztosan a legjobb helyre teszi majd a pénzemet. Csak bízzak benne, hiszen a bankár már-már olyan, mint az ember édesanyja, vagy háziorvosa, gyógyszerésze.
   Innen üzenem Patrick Chan úrnak, hogy nagyra becsülöm segítőszándékát, de ne várjon rám. Van itt elég baj nélküle is.