Arctakaró
Világszerte szaporodnak a tüntetések az intézkedések ellen, de szépen sokasodnak a magányos partizánok is, akik látszatra behódolnak ugyan a szabályoknak, viselik a maszkot, de hol a nyakban, hol az állon, hol meg az orrot szabadon hagyva. Hogy eközben ők maguk is táplálhatják a járvány futótüzét, vélhetően nem jut el a tudatukig. Ha igen, annál rosszabb.
Az egészségügyi világszervezet, amelynek irányváltásai a vírus megítélésében szépen nyomon követhető a napi hírekből, legutóbb már azt kürtölte világgá, hogy ne bízzuk el magunkat, a járvány heteken belül robbanni fog és ne gondoljuk, hogy a vakcinák, amelyeknek sora készül a világ számtalan laboratóriumában, megoldás lesz a koronavírus-járvány ellen. A szervezet szakértői azzal hűtötték le a reményeket, hogy egyáltalán nem biztos, hogy lesz olyan oltóanyag, amely minden korosztálynak segítséget nyújthat a fertőzés kivédésében.
Egyelőre tehát marad az egyéni védekezés, amelyek közül sokan egyiket sem tartják be, másoknak a maszkviselés mellett a gyakori kézmosás jelent gondot, vagy éppen a távolságtartás. Tavasszal országok sorának vezetői döntöttek úgy, hogy a pandémia legjobb ellenszere, ha az embereket otthon tartják, de most már mindenki előtt világos lett az, ami előre is látható volt, hogy az ilyen védekezés munkanélküliséghez, ellátási zavarokhoz, gazdasági összeomláshoz vezethet. Ennek elkerülése érdekében a világjárvány második és már most kijelenthetően az elsőnél jóval nagyobb hulláma működő cégeket, dolgozó embereket, iskolában tanuló diákokat talál és persze ennek megfelelően szaporodó szkeptikusokat, akik csak akkor hiszik el, hogy a koronavírus fertőz és megbetegít, ha már kórházban fekszenek.
Gondolom, senki sem szeretne maszkos világban élni, de még mindig jobb maszkban létezni, mint fedetlen arccal a ravatalon feküdni.