„Miért hallgatnak a magyarok, miért nincs egyetlen szavuk se arra, ami történik?”
   Az idézett kérdést a társai nevében szóló rendező hallgató tette fel a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek a hatalom általi teljes megszállása előtt pár órával megtartott diáktüntetésen. A kérdésre akkor és ott a résztvevők nem kaptak választ és valószínűleg a végsőkig megosztott magyar társadalom tagjai továbbra sem fognak jelentős számban szót emelni a szabadságjogokat korlátozó kormányzati döntésekkel szemben. Egyrészt nem teszik, mert bár igencsak csípi szemüket sok más mellett a kijelölt és oligarcháknak nevezetteknek a köz adópénzéből történő elképesztő gazdagodása, vagy az olyan nyilvánvaló korrupció is, mint az egyik miniszternek a köznyelv által yacht office-nak elnevezett nyaralása, a számolatlan korrupciónak látszó eset, az értelmetlen pénzherdálás, a lerohadt egészségügy és még ezernyi nyugtalanító történés, a vezető hatalommal szimpatizálás, vagy az ellenzék utálata mindezt nem engedi meg nekik. De hallgatnak azok is, akik zsigerből gyűlölik a fennálló hatalmat, mert félnek, kényelmesek, meg a dolgok amúgy sem velük történnek.
   A hallgatásnak ugyanakkor ellentmond a pár héttel ezelőtti, 54 ország 124 ezer polgárának megkérdezésével készült Democracy Perception Index (demokráciaérzet-mutató) felmérésének eredménye, amely szerint mindössze a magyar lakosság 36 százaléka látja úgy, hogy Magyarország még mindig demokrácia, míg a majd’ kétharmad szerint nem az. A vizsgálat eredményeiből az is kiderült, hogy a magyarok 62 százaléka érzi úgy, hogy a kormány csak egy szűk réteget szolgál és a válaszadók 39 százaléka tart a választások elcsalásától.
   Az ember azt várná, hogy egy mindinkább illiberális irányba vezetett államban az igazságtalanság kiváltja a többség ellenérzését, de annak ellenére, hogy hazánkban az emberek 57 százalékának nem tetszik, hogy nem demokratikus az ország, közel sem jön meg a hangjuk. A pontosítás végett tegyük ide a Wikipédia illiberális demokrácia szócikkéből az eredeti értelmezést: „… egy olyan kormányzati rendszer, melyben ugyan szabad választásokat tartanak, de a polgári szabadságjogok hiányosságai miatt a nép hatalma korlátozott”.
   Az említett felmérés eredményei miatt Magyarország a részben szabad országok között kapott helyet, ott pedig a rangsorban közvetlenül előttünk álló Indonézia vagy Nigéria lakosságának demokráciaérzete is jóval magasabb. Az adatok szerint Lengyelországot is csak a lengyel válaszadók 41 százaléka tartja demokráciának. S bár tudjuk, hogy lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, nem biztos, hogy vezetőiknek a demokrácia visszaszorításában kellene egymást vállvetve erősíteniük.
   S, hogy miért hallgatnak a magyarok? Talán mert a félelem és különösen a közöny igen nagy úr.