A történet budapesti, de megeshetett volna bármelyik magyarországi településen, ahol időpontot kell kérniük az orvosi vizsgálatra váró betegnek.
   Történt, hogy egy fiatalembernek endokrinológus, vagyis a belső elválasztású mirigyek, hormonok okozta betegségekkel foglalkozó doktor segítségére volt szüksége, ezért időpontot akart kérni a lakóhelye szerinti szakrendelőbe.
   Első lépésben rákeresett a szakorvosi rendelőintézet honlapjára, ahol számtalan információval gazdagodott, például megtudta, hogy személyesen, telefonon és e-mailben is kérhet előjegyzést. Boldog volt, mégiscsak működik ez az ország, gondolta magában és miután reggeltől estig dolgozott, hát nekiállt munka mellett telefonálni, hogy minél előbb megkapja a vizsgálat időpontját. Szinte azonnal fogadta hívását az előjegyzésekkel foglalkozó hölgy, aki aztán igen gyorsan elrontotta a fiatalember hangulatát azzal, hogy e szakrendelésre csak és kizárólag a doktor adhat időpontot.
   Gyorsan tárcsázta hát a kapott számot és várt. Nem keveset. Két héten át minden rendeléskor órákig csengette ő vagy valamelyik segítőkész rokona a rendelő telefonját, eleinte reménykedve, később csalódottan, végül tehetetlenségétől lesújtva. Ekkor jutott eszébe, hogy hát milyen buta is ő, hiszen ez a 21. század, van internet és e-mail és ennek használatát fel is kínálja a szakrendelő a hivatalos oldalán. Nosza gyorsan billentyűzetet ragadott és megírta időpontkérő levelét.
   Nem is csalódott, még aznap megérkezett a válasz. De nem az időponttal. Megírták, hogy az adott szakrendelésre e-mailben sem, kizárólag csak azon a telefonszámon lehet előjegyeztetni a vizsgálatot, amelyet sohasem vesznek fel. Ekkor omlott össze a fiatalember és csalódott mélységesen az eddig működőképesnek hitt egészségügyi rendszerben.
   A történet itt véget is érhetett volna, de a fiatalember egyik családtagja zokon vette mindezt és megkereste a szakrendelő vezetőinek elérhetőségét, majd egyiküknek egy udvarias levélben leírta rokona küzdelmét és kérte az illető vezető segítségét. S láss világ csodát, még 24 óra sem telt el, máris felhívták az illetőt, kikérdezték panaszáról és egy órával később már meg is kapta rokona számára a vizsgálat dátumát. Azon az apróságon e sikertörténet közben ne akadjunk már fenn, hogy az időpont 70 (hetven!) nappal későbbre szólt.
    Tudjuk, koronavírus-járvány van, fogynak a Magyarországon dolgozni akaró orvosok, asszisztensek, meg tudunk minden mást is, hiszen valamennyien itt élünk és tudjuk azt is, ha nincs hathatós protekciónk, akkor bizony nem marad más számunkra, mint életben maradni addig, amíg valahogy időponthoz jutunk, hogy a doktor gyógyírt adjon bajunkra. Közben jusson eszünkbe hazánk egyszemélyi vezetőjének minapi mondata: „a magyar egészségügyi rendszer Európa egyik legjobbja”.
   A vizsgálatig jut időnk erről gondolkodni.