Előrebocsátom, hogy ki nem állhatom a származás miatti megkülönböztetés igazságtalanságát, a rasszizmust, egy kirekesztő, megbélyegző tartalmú szöveg mindig kényelmetlen érzéseket kelt bennem és ha tehetem, ezt szóvá is teszem.
   Ellenérzéssel viseltetek a cigányozással szemben is, bár családom tagjait két esetben is vitathatatlanul cigány ember rabolta ki, de hiszem, hogy a cigány származású emberek zöme, ha lehetőségeik azonosak lennének a köznyelv szerinti magyar emberekével, legalább olyan tisztességesen is élne. Gondolom azzal, hogy a cigány szót leírtam, vétettem a PC, (politikai korrektség, ejtsd: píszi) szabályai ellen, ahogy akkor is ez lenne a helyzet, ha a magukat zsidóknak valló magyarokat zsidónak nevezném, az önmagukat valamely nemzetiséghez sorolókat pedig származásuk szerint jellemezném, vagyis lehet, hogy ezekben az esetekben is helytelen megkülönböztetést alkalmaznék. Színes bőrű emberrel eddig viszonylag kevés kapcsolatom volt, de akikkel összesodort az élet, azokra sem négerként, sárgaként, arabként, hanem sporttársként, barátként, vendégként tekintettem.
   A PC egyrészt nagyon helyes, mert nem lehet bőrszín, vallás, nemiség, állampolgárság, testi fogyatékosság és sok más jellemző miatt embereket jók és rosszak közé sorolni, őket lenézni, hátrányos helyzetbe hozni, a munkát, megélhetést tőlük megtagadni. Vagyis bizonyos szintig egyetértek a píszivel, bár jelenleg azt tapasztalom, hogy a politikailag korrekt emberek egy része jó erősen átesett a ló másik oldalára.
   A minap például az Apple is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy eltüntessék az esetleges faji felhangokat hordozó kifejezéseket a technológiai zsargonból. Az Egyesült Államokban George Floyd megölése miatt fellángolt rasszizmus elleni tiltakozások nemcsak az Apple-t, de a Twittert és a Microsoftot is intézkedésekre késztették. Ennek nyomán a szakmai kifejezések közül törölték például a blacklist (feketelista) szót és évek óta sokan szorgalmazzák, hogy a master és a slave (úr és rabszolga) kifejezések se legyenek részei a technológiai szaknyelvnek. Számomra ugyancsak a lovon átesés esete, hogy az egyik hazai kiadó Agatha Christie elképesztően népszerű krimijét, a Tíz kicsi néger (Ten Little Niggers) címen íródott kötetét többet nem adja ki az eredeti címen. Igaz, a könyv 1940-ben az Egyesület Államokban is csak And Then There Were None címen jelenhetett meg.
   Ha valakit valamilyen jelzővel illetünk, az alapvetően meghatározza az iránta megnyilvánuló érzelmünket is, de a másként elnevezés meg látszatcselekedet, amely helyett többet érnének a tettek. Valószínűleg előbbre jutna a világ, ha például jóval több tehetséges, ott élő, arra rátermett, képzett cigány, afrikai, arab, latin, ázsiai származású embert foglalkoztatnának a „fehér” országokban vezető beosztásban.
   Az tényleg píszi lenne.