A férfi hatalmas mosollyal a száján, parolára nyújtott kézzel közeledett felém és miközben emeltem a kezemet, hogy a koronavírus-fertőzés megelőzése érdekében udvariasan elhárítsam a kézfogást, már meg is ragadta jobbomat, majd határozottan, férfiasan megrázta.
   Azon az egy napon sikerült három kézfogást megelőznöm, így estig megúsztam kettővel. Nem úgy a következő napon, amikor három alkalommal is mérlegelnem kellett, hogy megéri-e megbántanom azokat a mesterembereket, akik végre eljöttek hozzám, hogy árajánlatot adjanak a házamnál szükséges javításra, vagy azt az ismerőst, akivel jó kapcsolatomat nemigen szeretném rosszra fordítani. Így hát paroláztam velük, majd kezemet illetlenül zsebre dugtam és lestem a pillanatot, hogy végre jó erős szappanos kézmosással mentesítsem magam a lehetséges fertőzéstől.
   Annak ellenére, hogy a kormány éppen most rendelt el újabb határátlépési korlátozásokat, és hogy szinte minden szomszédunknál jelentősen nőtt a fertőzöttek száma, valamiért idehaza az emberek hamis biztonságérzetbe ringatják magukat. Talán úgy vélik, hogy a magyarokon nem fog annyira a vírus, mint amennyire fog egy ukránon, románon, horváton, briten, vagy amerikain.
   Egyre többen bírálják felül a maszkviselési előírásokat és ha a vírustól félő polgár a védőeszköz használatára figyelmezteti őket, nem árt, ha felkészül az ingerült, vagy éppen durva ledorongolásra. Nem jobb a boltok pénztárainál azok viselkedése sem, akik például a sokfelé felfestetett „itt várakozzon” távolságtartásra felhívó felirat ellenére is rámásznak az előttük álló nyakára.
   Úgy gondolom, a hamis biztonságérzetet maga a kormány, a hatóságok keltik az emberekben azzal, hogy nem üvölt minden szembejövőre az óriásplakátokról a tarts távolságot, viselj maszkot, moss gyakran kezet szöveg, nem ezt látják, hallják tévében, rádióban a társadalmi célú hirdetések során. Arról is érdemes szót ejteni, hogy miközben például egy berlini labdarúgóklub húszezer szurkolóját tesztelné ingyenesen minden hazai mérkőzése előtt, ha végre ott is lehetne meccsre járni és nem csak Magyarországon, vagy ha azt olvassuk, hogy egyik-másik országban tízezrével végzik a fertőzöttséget kimutató teszteket, addig idehaza erősen sokad rangúnak tűnik a tesztelés. Vagyis csak arról az emberről derül ki, hogy fertőzött és fertőző, aki orvosi, kórházi kezelésre szorul és ezáltal a statisztikákba kerül. A szakértők a rendszeresen ismertetett napi néhány esettel szemben a fertőzöttek valóságos számát annak sokszorosára teszik.
   Ha kevés a fertőzött és alacsony a koronavírus fertőzésben meghaltak száma, akkor az népünk kiválóságát is jelzi, ahogy természetesen a járványon úrrá lett egészségügy nagyszerűségét és mindenek felett persze a kormányét is.
   Aki pedig mindezt készpénznek veszi, bátran tesz is a kórra.