Olvasmány- és filmélményeinkből, vagy éppen helyszíni tapasztalatainkból tudjuk, hogy mit jelent a baksis szó. A baksis a Közel-Keleten többek között lefizetést, megvesztegetést jelent.
   Azt is tudjuk, hogy szép számmal vannak országok, ahol csak baksissal, vagy másként nevezett kenőpénzzel lehet még a legegyszerűbb ügyeket is elintézni, olyanokat, amelyekért a fejlett társadalmakban szégyen pénzt adni, elfogadni. Ez színtiszta korrupció, még ha arrafelé történelmi hagyományai is vannak.
   A korrupció fejlettebb változatát művelik a vállalkozások egy-egy zsírosabb megbízatás elnyeréséért, és van még politikai, valamint rendszerszintű, vagyis állami korrupció is. Ha tetszik, ha nem egyetlen társadalom sem korrupciómentes. Az már viszont más kérdés, hogy ez ellen mennyire ágálnak az adott ország polgárai, mert ha nagyon, az fékét is jelentheti e gyakorlatnak, csökkentheti a korrupciós események számát.
   Az Európai Bizottság a minap tette közzé az Eurobarométer korrupcióról készített legfrissebb, 2019 decemberében végzett felmérésének eredményeit. Ezek azt mutatják, hogy a korrupciót az európai polgárok 69%-a elfogadhatatlannak tartja. Sajnos a magyarországi válaszadók esetében ez az arány csak 38%, amely a legalacsonyabb érték a felmérésben részt vett tagállamok válaszadóinak körében. Ahogy az a felmérésből kiderül, a megkérdezett magyarok 87%-a szerint hazánkban széles körben elterjedt problémát jelent a korrupció, tízből nyolc ember véli úgy, hogy a korrupció jelen van az országos közintézményekben, és a megkérdezettek több mint fele szerint a politikai pártoknál is.
   Életünk számtalan tevékenységét szövi át a korrupció. Jattot adunk a pincérnek az étteremben, mert visszaköszönt és felszolgálta a mind borsosabb árú ételt, borítékot csúsztatunk – a mélyen alulfizetett – kezelőorvosunk zsebébe, hátha így jobb ellátást kapunk. Borravalót adunk az autószervizben, pedig egy üzemképes használt autó áráért végzik el az éves szervizünket, fizetünk a csomagküldő szolgáltató futárjának, hogy meghozta a megrendelt tárgyat, amelynek szállításáért is tisztességesen fizetünk.
   Talán ezért sem tűnik fel nekünk, hogy milyen rettenetesen korrupt országban élünk. Olvassuk, halljuk a valakinek kedves kiváltságosok gazdagodását, a csókosok állami pénzen hizlalását azt, hogy egyesek oly mennyiségű közpénz milliárdokhoz jutnak pár év alatt, amelyből még dédunokáik is elképesztő jólétben élhetnek majd. Tudomásul vesszük, mert azt hisszük természetes, hogy mindenféle hatalom a kisebb-nagyobb baksisok adásával, elfogadásával jár.
   Aki olvasta Móricz Zsigmond Rokonok című könyvét tudja, az urambátyám világ nem új keletű, már száz éve és még sokkal régebben is így mentek a dolgok mifelénk.
   Akkor így már minden rendben van?