Közismert, hogy másfél év óta a kínai állami hírügynökségnél mesterséges intelligencia is dolgozik hírolvasóként. Nem kér honoráriumot, nincsenek sztárallűrjei és ígérete szerint folyamatosan fejleszti magát. Kitalálói olyan fizimiskát alkottak neki, amely szimpatikus a nézőknek, akiknek fel sem tűnik, hogy nem egy hús-vér ember közli velük a kiváló hazai és elrettentő amerikai híreket.
   Az ember csak ámul, de hát végül is olyan irányt vett a világunk, amely mentén nemigen érdemes bármin is csodálkozni. Gyorsan tudomásul vesszük, hogy munkások sokaságát szorítják ki robotok a gyárakból, hogy a hírek szerint már kapható okos kutyarobot, meg mesterséges intelligenciával rendelkező, tulajdonosát segítő, társalogni képes háziasított emberszerű gépezet is. Miért is csodálkoznánk azon, ha a mindeddig csak az embernek tulajdonított olvasás képességével felruházott és mindössze digitálisan létező hírolvasó kap munkát egy tévében?
   Mint kiderült, a sajtóban már nem csak a hírolvasók félthetik munkájukat. A minap egyik jegyzetemben azt írtam, hogy az igazi újságírás a politikai elvárások kényszerében, a netes hír-, vagy álhírközlés tengerében végképp veszni látszik. Pár nappal később még ezekre az okokra is jó pár lapáttal rátevő hír jelent meg, miszerint a Microsoft több tucat újságíróját bocsátotta el a Microsoft News – két évvel ezelőtt több mint 800 újságírójuk volt – és az MSN kötelékéből, mert úgy ítélték meg, hogy a mesterséges intelligencia is el tudja végezni a hírlapírók feladatait. Gondolom ez még csak a kezdet, hamarosan mind több lap és portál tulajdonosában fogalmazódik meg a felismerés: sokkal jobban jár, ha a sokszor problémás, érzelmekkel, ilyen-olyan beállítottsággal megvert újságírók helyett csendes, visszafogott, és soha el nem fáradó mesterséges intelligenciát alkalmaz, amelynek még kávé, sör meg cigaretta sem kell. E félelmemet igazolja, hogy az informatikai cég – nyilvánvaló üzleti érdekből – minden kiadót és újságírót arra buzdít, hogy használják ki jobban a mesterséges intelligencia nyújtotta előnyöket.
   Arról szó sincs, hogy a mesterséges intelligencia tökéletesen szöveget lenne képes megalkotni, de hát a mai rohanó világban melyik olvasó várja el a tökéletességet? A hír legyen bombasztikus, a cikk izgalmas, érdekfeszítő és egyre kevesebbeket zavar, ha egyáltalán nem igaz. Amúgy is az igazság viszonylagos, az álhír sokszor igazabbnak, hihetőbbnek tűnik, mint a rideg valóság. A mesterséges intelligencia meg adott szavakból, szövegpanelekből gazdája szája íze szerinti igen kiváló cikket képes összerittyenteni, sokszor jobbat, mint egy újságírónak nevezett, kézből etetett írástudó propagandista.
   Mindez csak a sajtóban dolgozóknak fáj, mert az olvasók zömének teljesen mindegy, hogy a mindenkori hatalom politikai hittérítői vagy egy okos program nem mond nekik igazat.