A kamion ablaka lassan leereszkedett, a szabaddá vált nyíláson nagy ívben repült ki egy még füstölgő csikk, amely az M7-es autópálya dugójában álló háznyi jármű és a mellette várakozó személyautó között landolt.
   Nem nagy ügy, mondhatni mindennapos eset. Hasonlót lát az autós, ha a budapesti forgalomban araszol, vagy ha egy vidéki kisváros útjait rója. Gyakran repül ki csikk egyik-másik jármű ablakán, olykor a hamutartó egész tartalma is, bizonyára azért, mert annak sofőrje a tisztaságra sokat adó, mondhatni igen rendes ember, aki nem tűri meg közelségében a koszt és az elhamvadt csikkek bűzös szagát.
   Ugyancsak otthonára odafigyelő ember lehet az is, aki szépen összegyűjti a felhalmozódott háztartási hulladékot, majd kocsijával elhajt valamelyik kevésbé forgalmas helyre, egy parkba, erdő-, vagy útszélre, ahol aztán, ha senki sem látja, kirakja a nejlonzsáknyi szemetét és dolga végeztével hazamegy a tiszta lakásába, nyaralójába. Az ember maga elé képzelheti a jelenetet, amikor e rendes ember nevelő célzattal rászól gyermekére, hogy ne hagyja szanaszét a lakásban a csokipapírt, almacsutkát, üdítő italos dobozt mert hát az otthon mégsem disznóól. Olyan apróságokkal ne is foglalkozzunk, mint hogy e rendes ember bizonyára nem fizeti a szemétszállítás díját, ezért kell a hulladékát a természet ölére kihelyeznie, vagy amellett, hogy tisztasága és rendszeretete csak a lakására, vagy nyaralójára, a csikk- és szemétmentes autójára vonatkozik, de nem az utcákra, terekre, parkokra és a bennünket körülvevő természeti környezetre.
   Idetartozik, hogy az Európai Unió általános ügyekkel foglalkozó tanácsa megszavazta, 2021-től ne lehessen olyan eldobható műanyag termékeket gyártani, forgalomba hozni, amelyek alternatív termékekkel helyettesíthetőek. Példamutatóan a magyar parlament elé is került egy, talán még szigorúbb tervezet, amelyet aztán gyorsan vissza is vont az előterjesztő annak megszavazása előtt. Pedig az nem is egy család lakásának tisztaságáról, hanem mindannyiunk környezetének, sőt egészségünknek a megóvásáról is szól.
   Olvasom a minap, hogy olyan hatalmas mennyiségű használt szájmaszk és gumikesztyű landol napjainkban a szemétben – parkokban, utcákon, folyókban, tengerekben –, hogy azok újabb hatalmas terhelést jelentenek a már most is műanyaghulladékban fuldokló világunknak. Ráadásul a koronavírus-járvány miatt elengedhetetlenül szükséges védőfelszereléseket még újrahasznosítani sem lehet, vagyis e tárgyak hosszú évszázadokig lapulnak majd a földben, mielőtt igen lassan mikrorészecskékre bomolva a vizekbe, talajba kerülnek.
   Tudom, hogy az ablakon kirepülő csikk környezetszennyezése nem mérhető a világ felfoghatatlan mennyiségű szemetéhez, de az eredete sokszor ugyanaz.
   A közöny mások iránt.