„Mi soha sem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – mondta a magyar miniszterelnök 2018. szeptember 11-én Strasbourgban.
   „Elvittek a rendőrök az otthonából egy embert a véleményéért.” Újsághír egy 2020. május 11-ei eseményről.
   A történet közismert, egy szegi férfi megírta véleményét, kérdéseket tett fel Facebook idővonalán arról, hogy vajon helyes volt-e a járvány tetőzésének a miniszterelnök által kijelölt május 3-ai időpontja után lazítani az óvintézkedéseken, hiszen – vetette fel a férfi – valaminek tetőzése éppen azt jelenti, hogy az adott pillanatban az éppen a legmagasabb szinten van. Például egy árvíz a tetőzésekor a legveszélyesebb, hiszen fékezhetetlen erejével mindent visz, pusztít, amit ér és ellene gőzerővel kell védekezni. Nagyjából ennyi a férfi ellen rémhírterjesztés okán megfogalmazott vád és a rendőri intézkedés alapja.
   Igaz, az úr tett fel kérdést a „diktátornak” címezve is, de hát ebben sem volt semmi, hiszen hazánk jó ideje egyszemélyi vezetőjét, akinek jóváhagyása nélkül jószerével levegőt sem lehet e hazában venni, sokan tartják annak, ami. Amúgy, ha valaki határozatlan időtartamig szóló felhatalmazás birtokában diktátumokkal (parancsokkal, rendeletekkel) kormányoz, nehéz más jelzővel illetni. De mielőtt útnak indulnának hozzám a rend derék őrei, jelzem, ez csak eszmefuttatás, vélemény és semmiképpen sem rémhír. Másoknak nyilvánvalóan más a véleményük erről, például azoknak, akik a diktátumokhoz a korlátlan felhatalmazást megadták, vagy akik ezzel egyetértettek.
   Kérdeztem is az ügyvédemet, hogy miután e sorokat közzéteszem, szerinte mi várhat rám? Készítsem-e össze a létfontosságú gyógyszereimet, fogkefémet és aludjak ruhában, ahogy valamennyi újságíró kollégámnak kellene, aki véleményét megfogalmazó publicisztikát ír egy újságba?
   A szegi úr Facebook bejegyzése azt mutatja, hogy azt egy értelmes, gondolkodó ember tette közzé, osztotta meg aggályait ismerőseivel egy mindannyiunkat érintő és igen sokakat elbizonytalanító állapotról, a járvány kezelésének módjáról, az adatok hiányosságairól és az általa vélt információ-elhallgatásokról. Véleményével messze nincs egyedül. (Azóta már egy gyulai embert is bevittek egy ártatlan Facebook bejegyzéséért, összességében az MTI egyik híre szerint a rémhírterjesztők elleni eljárások száma közelít a százhoz).
   Mindannyian jó híreket akarunk hallani, olyanokat, amelyek nyomán azonnal megteltek a kedvelt vidéki fürdőhelyek, újra benépesedtek a budapesti utcák, és amelyek hallatán az emberek védőeszközök nélkül újra bátran ellátogathatnak barátaikhoz, meglátogathatják idős rokonaikat és az élet visszatérhet a rendes kerékvágásba azzal, hogy remélhetőleg mindez csak egyszeri kaland volt az életünkben, mármint azokéban, akik túlélték.
   De ehhez miért kell elhallgattatni az aggodalmukat megfogalmazókat?