Az egyén szabadsága ott végződik, ahol másoké elkezdődik.
   A fenti mondat arról jutott eszembe, hogy a Margitszigeten mintegy százan, míg Prágában tízezernél is többen demonstráltak a könnyű drogok szabad élvezete érdekében.
   Úgy vélem, mindenki úgy rongálja saját egészségét, életét, ahogy csak akarja. Mindaddig, ameddig ezzel mások sorsát nem nehezíti meg. A drog használata ezért csak átmenetileg magánügy.
   Ahogy az a dohányzás, vagy az italozás is. Számtalan család veszíti el egyik-másik családtagját az állam által számítóan megtűrt (segített?) füstölés, kemény italozás miatt. Előbbi megkeseríti a nemdohányzók életét, veszélyezteti a passzív dohányosok egészségét, és idő előtt betegíti meg a vele élőket. De nem jobb a helyzet az iszákosok esetében sem.
   Fogalmam sincs, hogy van-e a világnak válasza a drogfüggőségre, a fiatalok drog utáni vágyára, vagy a termelés, terjesztés megfékezésére, de ahogy a többi káros szenvedélyt látom, aligha hiszem. A droghasználók, dohányzó, ivó társaikhoz hasonlóan korán lesznek betegek, vagy éppen halottak. Terhelve, cserbenhagyva ezzel családot, munkahelyet, hazát. 
   Nem egyszerű meghatározni az egyéni szabadság határait.