A magyar szabadságszerető nép, még akkor is, ha nagy általánosságban tekintélytisztelő és vágyik is egy helyette mindenért felelős, mindent elintéző, mindenről döntő és gondoskodó „apáról”. Szabadságszerető, mert ezeknek az idővel mindinkább rátelepedő „apáknak” az uralmát időről időre lerázza magáról, hogy aztán szabadságában újabb „apának” adjon bizalmat.
   A szabadság tulajdonképpen az ember természetes állapota és minden ettől eltérő helyzetet nyugodtan nevezhetünk természetellenesnek. Még akkor is, ha tudjuk, az emberiség történetében mindig is voltak uralkodók és szabadságukban korlátozottak, vagyis a nép. Bár élni lehet leigázottan, megalázottan, korlátozások között is, de az az élet egészen más, mint amire egy modern, fejlett társadalomban létező embernek szüksége van, amire vágyik.
   A magyar nép szabadságszerető, ezt a koronavírus-járvány idejére bevezetett kijárási korlátozásokra adott válaszában is megmutatta. Jó ideig, majd’ másfél hétig a legtöbben betartották a szakemberek javaslatait, a kormány előírásait, de aztán kisütött a nap és jó lett az idő. Sokakra a már elviselhetetlenül hosszúnak tűnő otthonfogság után olyan szabadságvágy tört rá, hogy felpakolták családjukat, a koronavírus által leginkább veszélyeztetett nagyszülőkkel egyetemben és elindultak kedvenc kirándulóhelyükre (amelyet tulajdonképpen nem tilt a kijárási korlátozás, bár csak bizonyos feltételekkel engedélyezi a szabadban tartózkodást), hogy így ismét szabadnak érezhessék magukat. Kerül, amibe kerül, aki meg megfertőződött, hát úgy járt.
   A szabadságszerető magyar népet nemigen lehet sokáig korlátozni, egy helyben tartani, mert trükkös, hiszen generációk nőttek fel úgy – erre kényszerítették őket a mindenkori hatalmat kiszolgáló törvények – hogy ügyeskedve, uram-bátyám kapcsolatokkal, umbuldázva, vagyis némi csalással, vagy éppen okosba’ bármit megoldjanak, még akkor is, ha az nem jogszerű. Vagyis mindig megtalálta e nép a boldogulásához vezető ösvényeket, kiskapukat. Miért pont egy kijárási korlátozás fogna ki rajtunk?
   Ami betesz majd a többségnek, az a járvány terjedésének megakadályozását célzó „maradj otthon” elvárás következményeként leállt gazdaság. Egy ország ipara, mezőgazdasága, kereskedelme, szolgáltatása ugyanis nem olyan, mint egy modern autó, amelynek motorja a pirosnál leáll, és amikor zöldre vált a lámpa, elég csak rálépni a gázra és máris rohan tovább a jármű. Egy ország – és most az egész világ – gazdasága ennél sokkal tehetetlenebb, évtizedek kellettek ahhoz is, hogy olyanná legyen és annyi dolgos kézre, szakemberre legyen szüksége, mint volt a járvány előtti pillanatokig, vagyis hazánkban, ahogy világszerte is hatalmas lesz a munkanélküliség, emiatt pedig óriási az elszegényedés.
   Ezen pedig a korlátozások feloldása sem segít majd, pedig a magyar nép szabadságszerető.