Pár hónap múlva lesz száz éve, hogy a nagyhatalmak igen gyalázatos módon döntöttek a Nagy Háborút követően Magyarországról. Ez a trianoni békeszerződés vagy trianoni döntés néven elhíresült terület- és népességrablás, amely sohasem gyógyuló sebet okozott a magyarok tudatában.
   Bizonyára, amikor majd lecseng a most minden híradást uraló koronavírus-járvány és ahogy közeledünk június 4-éhez, a centenáriumhoz, úgy lesz mind gyakoribb téma minden nyomtatott és online felületen a trianoni döntés. Nem is erről fogok most beszélni, megteszik azt majd az avatott történészek és az ettől is szavazatokat remélő amatőr történet(át)írók, a politikusok. A döntés a legtöbb magyar számára máig megérthetetlen, azoknak, akiknek családját érintette, feldolgozhatatlan.
   S hogy mennyire bonyolult is volt a világ 1919-1920-ban, majd a rákövetkező évtizedekben (mikor nem az?) jól mutatja, egy operettdal sorsa is. A minap olvastam a legnagyobb látogatottságú hírportálon egy érdekes összeállítást a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dalról. Ahogy a cikk szerzője írta, ez az a dal, amelyet egyformán betiltott a nyilas, majd a kommunista és szocialista hatalom is.
   Az 1920-ban íródott, 1922-ben bemutatott Hamburgi menyasszony című operett egyik betétdaláról van szó. S miután a bemutató két évvel követte a szégyenletes trianoni békeszerződés határozatait, az országcsonkítást, az amúgy eredetileg sem politikai tartalommal, sem Trianonra utalással nem bíró dal vált a leghazafiasabb nótává.
   Az operettben egyébként egy meglehetősen bugyuta szerelmi párbeszéd szövegkörnyezetében csendül fel az a dal, amelyet a szerzők származása miatt tiltott be a nyilas hatalom. És nem volt kedvelt a kommunizmus, majd szocializmus évei alatt sem, mert irredenta szövegűnek ítélték meg az akkori vezetők, vagyis az elvesztett szülőföld visszafoglalására, az anyaországhoz visszacsatolására buzdító zeneműként tartották nyilván.
   A rendszerváltásnak nevezett esemény óta a dal újra szabadon játszható és ahogy látjuk a jelenlegi hatalom múltba révedését, ez így is marad – helyesen – még sokáig. A dalt művészi alkotásként nemigen tartják sokra mindazok, akik távoli múltban történt eseményként kezelik a százéves trianoni döntést és még az operett szerelmesei sem nagyon ismerik, kedvelik a dal környezetét adó operettet.
   Nyilvánvalóan mindezt az elgázosításokat már meg nem érő, 1935-ben elhunyt Vincze Zsigmond zeneszerző és az 1945 februárjában az egyik haláltáborban meggyilkolt Kulinyi Ernő szövegíró, a leghazafiasabbnak tartott magyar dal két zsidó származású szerzője sajnálattal venné tudomásul.
   Daluk sorsában, mint cseppben a tenger, benne van az elmúlt száz évünk.