- Végigküzdöttem az életemet, a gyár után esténként maszekban dolgoztam, hogy vigyük egyről a kettőre. Bezzeg a mai fiataloknak minden az ölükbe hullik – hallottam a minap egy idősebb férfi kifakadását.
   Nem volt könnyű régen, de azért a mai húszas, harmincas éveikben járó fiatalokat sem érdemes irigyelni. Közismert a kapuzárási pánik kifejezés, amelyet azokra a középkorú férfiakra szokás használni, akik félve az öregedéstől pánikszerűen kezdik habzsolni az életet. Másfél évtizede a kapuzárási pánik mellett megjelent a húszas, harmincas éveikben járókat érintő újabb fogalom, az életnegyedi krízis, vagy másként kapunyitási pánik is.
   Ahogy a bevezetőben idézett idősebb úr is igazolta, régebben kevesebb lehetőségük volt az akkori fiataloknak a kiemelkedésre. Évtizedekig naponta akár két munkahelyen is dolgozni kellett ahhoz, hogy egy átlagos család majdan jobb módra válthasson, lakást, házat, autót vehessen, nyaralhasson, gyermeküket különórákra, egyetemre járathassák. Ezzel szemben ma a céljaik eléréséhez vezető út, a megfelelési kényszer, a kíméletlen verseny és a bőség ejtheti zavarba az ifjakat. A túl sok lehetőség kiszámíthatatlansága, az állandóan változó viszonyok még a legmagabiztosabbakat is bizonytalanná tehetik.
   Szakemberek szerint a kapunyitási pánik legfőbb jellemzője a döntésképtelenség, a jövő miatti szorongás, az önálló életbe való belépési képtelenség. Az Y generáció, hiszen róluk van szó, már beleszületett a fogyasztói társadalomba, számukra természetes az óriásléptékű technológiai fejlődés, a jólét. Emiatt is elvárás önmagukkal szemben, hogy minél hamarabb sikeresek, gazdagok legyenek, kerüljenek mind magasabbra a társadalmi ranglétrán. Erre közel sem mindegyikük alkalmas, még akkor sem, ha minden iskolájukat kiválóan végezték el. Vágyaik, az életről alkotott elképzeléseik messze felülmúlhatják a képességeiket, lehetőségeiket, emiatt viszont könnyen frusztráltakká is válhatnak.
   Közismert fogalom a mamahotel is, amely azt takarja, hogy a fiatal nem akarja elhagyni a szülői házat, annak kényelmét, szolgáltatásait, biztonságát, nem akar önálló életet kezdeni. Ezt kiválthatja az is, hogy napjainkban a fiatalok egyre tovább tanulnak és a családi védőburkot még utána sem akarják felcserélni az önálló lakhatás, munkavállalás, házasság és gyermekvállalás nehézségeivel.
   Megdöbbentő, de a statisztikák szerint minden második fiatalt érinti a kapunyitási pánik. Sok húszas éveiben járó ifjú igyekszik elnyújtani a kamaszkorát, s hogy megteheti, abban súlyos felelősségük van a szülőknek is, akik ahelyett, hogy az önállósodás felé terelnék a fiatalt, ragaszkodásukkal gyermekként kezelik az időközben felnőtt lányukat, fiúkat.
   Nem, egyáltalán nem könnyű ma fiatalnak lenni.