„Mocskos rohadt libsikomcsi g…k! takarodjatok a mail-mról és folyatassátok a hazaárulást a k…a anyátokban!”
   Több mint tíz évet kellett várnunk az első mocskolódó levélre – nem mintha hiányoltuk volna –, amelyet az általam szerkesztett online újság kapott. Gondolom a nagyobb olvasótábort elérő portálok ennél jóval többel büszkélkedhetnek, de hát egy kis lap örüljön annak is, amit kap.
   Fogalmam sincs, hogy mi bőszíthette fel kedves (?) olvasónkat annyira, hogy e veretes sort leírja, feltételezem, hogy szokásos heti jegyzeteimből nagy valószínűséggel azt szűrte le, nem vagyok a kormány barátja. Jól gondolja a kedves (?) olvasónk, én valóban nem vagyok barátja a kormánynak, az ország korlátlan hatalmú egyszemélyi vezetőjének, de nem voltam az egyetlen korábbi kormánynak, kormányfőnek sem. Újságíróként nem feladatom a csodálatuk, sokkal inkább a hatalom ellenőrzése, a visszásságok közzététele, megírása. Mármint, ha igazi újságíró és nem az éppen uralkodó hatalom kézből etetett propagandistája vagyok. Félreértés ne essék, azt sem ítélem el, hiszen élni kell, ahhoz meg pénz kell, amiből lakhatást, közköltségeket, a gyereknek az iskoláztatást lehet fizetni, meg néha elmenni moziba, étterembe, esetleg talán még nyaralni is, vagyis a propagandista lét is a megélhetés egyik formája.
   Visszatérve a kedves (?) olvasóra, nem értem pontosan mi csapta ki nála ennyire a biztosítékot, hiszen sok éve kapta nap mint nap az újság hírlevelét, amelyről bármikor le is iratkozhatott volna. Nagy valószínűséggel a mindent beborító gyűlölethangulat hatása alá került, amellyel mintegy elhelyezte magát a kormányzati szélsőjobbon, szemben a liberálisokkal, kommunistákkal, értelmezése szerint a hazaárulókkal.
   Bizonyára még a legbőszebb rendpárti, tekintélyelvű beállítottságú felebarátunk is sok liberális vonást mutat fel cselekedeteiben, ha gyermekeiről, családtagjairól, barátairól van szó. És lehetnek a politikailag liberális – hazai szélsőjobbos értelmezés szerint: zsidó – gondolkodók is szélsőségesek. Bonyolult az élet.
   Napjainkban, ha valakit bántani, sérteni akarnak, azonnal ráragasztják a libsi és komcsi (másik oldalon a náci) bélyeget, ehhez pedig szinte kötelezően tartozik a hazaáruló kifejezés is. Csak a tisztázás kedvéért idézem a Büntető Törvénykönyv idevonatkozó passzusát: „Hazaárulás: Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn…” tettét „... súlyos hátrányt okozva, állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, háború idején vagy külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével követi el…”  Vagyis ez és nem a kormánnyal egyet nem értés a hazaárulás.
   A libsikomcsi ezek után már szót sem érdemel.